Klonilla, a sztáregér

A klónegér úgynevezett sejtmagátültetéses (nukleáris transzfer) technológiával "készült". Ennek során a kísérletre kiszemelt nőstény egér petesejtjét megfosztották a saját sejtmagjától, amivel egyúttal az öröklődő tulajdonságokért felelős genetikai állományt is eltávolították a sejtből. Az így kiüresített petesejtbe azután egy másik egérből származó testi sejtet (bőrsejtet, hámsejtet) ültetnek be (vagy annak csak a sejtmagját), és a két csonkolt részt egyesítik. Az egyesítés azért lehet eredményes, mert a testi sejtben, illetve annak magjában ott rejtőzik egy teljes genetikai állomány (amelynek fele apai, fele anyai eredetű). Ezzel a trükkel sikerül bizonyos értelemben becsapni a petesejtet, merthogy az ilyen egyesüléskor a természetes nemzéshez hasonló állapot jön létre, vagyis olyasmi játszódik le, mintha a petesejt saját genetikai állományához egy hím ivarsejt genetikai állománya csatlakozna. Ez azonban még nem minden, ugyanis a petesejt, miközben hagyja magát így becsapni, ráadásul - egyelőre nem tisztázott módon - még ki is törli a belé ültetett testi sejt "emlékezetét", aminek következtében annak génjei "elfelejtik" korábbi föladatukat. Ez azért fontos, mert így - és csakis így - indulhat el egy új embrió fejlődése.
A kérdésre, hogy mi a célja az állatok genetikai módosításának, Dinnyés András (aki egyébként annak idején a Dolly nevű bárányt így előállító skóciai intézet klónozási részlegét vezette) elmondta: egyes emberi betegségek vizsgálhatók, modellezhetők ezáltal. És így próbálhatók ki a különféle kezelési eljárások, az új gyógyszerek is. A sokféle kísérletre fölhasználható állatokat - hagyományos körülmények között - hosszú, nehéz és költséges kísérletezések során hozzák létre, tulajdonságaik az állat pusztulásával természetesen elvesznek, ilyenformán minden egyes kísérletre szánt állatnál újra kell kezdeni a tulajdonságok kifejlesztését. Ellenben ha az egyszer már fölkészített kísérleti állatokat klónozással "sokszorosítják" majd, ezzel tetemes költség és munka takarítható meg.