Maszada, a helytállás példája

Maszada vára az ókori zsidó történelem egyik legnevezetesebb helyszíne. A Holt-tenger melletti hegyen magasodó, mindaddig bevehetetlen várat három évig ostromolta a római hadsereg X. légiója. Itt tartottak ki a végsőkig a Jeruzsálem ostromából ide menekült zsidó ellenállók, a zelóták. Amikor már látszott, hogy minden elveszett, Kr. u. 73-ban - a zsidó naptár szerint Nissan hó 15-én, Peszah első napján - a várvédők vezére, Eleázár Ben Jáir beszédet intézett bajtársaihoz. "Bizonyosan tudjuk, hogy holnap az ellenségeink kezébe kerülünk. De most még szeretteinkkel együtt választhatjuk a nemes halált. Isten rótta ránk ezt a kényszerűséget, siessünk hát, keserítsük meg az ellenség győzelmének remélt ízeit, hadd fogadja itt őket hősiességünk csodája és a megdöbbentő halál!" A 960 zelóta vállalta az önkéntes halált. Holmijukat és az épületeket mind elégették, egyedül az élelmiszereket nem, hogy a rómaiak lássák, nem az éhínség vitte őket a halálba. Sorshúzással kiválasztották tíz bajtársukat, hogy azok szúrják le a többieket. Mikor elvégezték gyászos feladatukat, ismételten sorshúzással döntötték el, hogy ki legyen az utolsó élő lélek, akinek a zsidó vallás egyik legnagyobb bűnét, az öngyilkosságot kell elkövetnie. Másnap reggel, amikor a rómaiak behatoltak a várba és "megpillantották a meggyilkoltak tömegét, nem örvendeztek, mint ahogyan az ellenség pusztulásán örvendezni szokás, hanem csodálattal adóztak ily rengeteg ember hősi elszántságának és bátor halálmegvetésének". (Josephus Flavius: A zsidó háború) Maszada azóta a zsidó helytállás jelképe, olyannyira, hogy az izraeli hadsereg tisztjeinek avatását ma is e helyszínen tartják.
Flavius Silvát a vár bevétele után Judea kormányzójává nevezték ki. A tiszteletére emelt diadalív töredékét találta most meg a magyar régész. Ez a lelet azt is bizonyítja, hogy a zsidók második templomának lerombolása után a rómaiak hamarosan újjáépítették Jeruzsálemet. Azért nagyon fontos a lelet, mert mindeddig ez a 75x97 centiméteres kőtábla az egyetlen tárgyi bizonyíték a város újabb életére.