Múltemésztő

A sitt hatalmas dörrenésekkel érkezett a rég nem használt gödör mélyére. István veszettül dobálta lefelé az öreg parasztház romos végének összezúzott falmaradványait, mintha a félelmeit, bizonytalanságát akarná a föld mélyébe temetni. Már nincs visszaút, belevágtak. Városi állás híján ezen az elhagyott, öreg tanyán indítják el az életüket. Kicsi rezsi, nagy lehetőség, biztatta őket az ügyvéd, aki a telket ajánlotta. De hogy lehetett ekkora emésztője egy szál öregasszonynak!
- Ne morgolódj - csitította Kata -, milyen jól jön ez most nekünk, elnyeli a sok kacatot. - Ő eközben a kert gazzal benőtt ágyásait tisztogatta. Az erőszakos folyondárok, burjánzó vadfüvek alól egyre-másra bukkantak elő a nemesebb cserjék, édes virágkezdemények. Valaha ez a kert maga lehetett a paradicsom. Egyre izgatottabban tépte a gyomokat, kis időre már a szomorúságát, a város utáni vágyakozását is elfelejtette. Ezt a kertet újra felvirágoztatja majd!
István tovább hajigálta az emésztőbe az udvaron szerteszét heverő téglákat, kődarabokat, deszkákat. Erre a százéves hokedlire sincs szükség, olyan, mintha tátott szájjal keresné elkódorgott fiókját... Az ilyen öregek minden régi dologhoz ragaszkodnak, eszükbe nem jutna, hogy ezen az istenáldotta földön kicsit modernebb eszközökkel és módszerekkel is lehetne élni, gazdálkodni. Süllyedjenek csak el a mélyben a múlt hordalékai. Új világ lesz itt nemsokára.
- Maguk vették meg az Ilonka néni tanyáját? - a postás zavarta meg a temetési szertartást. - A városbul gyüttek? Aszongyák a faluba, maguk itt valami csodafarmot fognak megvalósítani az Ilonka helyin, oszt pénzük is van rá, mer látták, hogy jártak a bankba' töbször is... Na, hoztam egy levelet... Az ü nevire szól... Tán hivatalos, aján'va van, csak nehogy a családja megkaparintsa. Az ura régen meghót, öt gyereke vót neki, Isten nyugosztalja, aztán mégis csak egyedű fordút fel. Kettő valahol külföldön, de a három se gyütt el soha rányitni az ajtót. Pedig dógozott ez egész életibe, nagyon szorgalmas asszony vót. Csak hát az utósó években má önmagát is alig tutta ellátni szeginy. De a fődet még mindig túrta. Ezt így higgyék el, ahogy itt állok - mondta a vékony emberke, és kicsit imbolygott. Látszott, mielőtt napi körútjára indult volna, már meglátogatta a kocsmát.
- Itt hagyom, a maguké - tette hozzá bizonytalanul, gyorsan lerakta a levelet a víztároló peremére, és már pattant a nyeregbe. Biciklije zörgését magába nyelte a csönd.
István legyintett, újabb adagért indult a talicskával. Kata sokáig nézett a postás után. Tenger pusztaság, valamivel odébb ringó, virító táblák, messzebb egy másik tanya, amott egy harmadik, azok gazdagabbak lehetnek, több nagy ház áll szép facsoport gyűrűjében, olyan, mint egy oázis. Kicsit közelebb az a gépkölcsönző telep, jártak már ott Istvánnal, nyílegyenes nyárfasor vezet hozzá, ott, a látóhatár peremén pedig, ott kezdődik a falu. És itt mi van? Néhány romos épület egy dzsungel közepén. Istenem, mikor lesz ebből csirkekeltető és melegágyi kertészet, ahogy tervezték? Hogy lehet az ilyen múltból jövőt teremteni? Szegény öregasszony... Megsimogatta a hasát. Ugye, kicsikém, te engem nem fogsz soha...
- Na, gyere, folytassuk a munkát! - István visszaért a tele talicskával, már emelt is egy hatalmas kődarabot.
- Várj, előbb bontsuk ki a levelet - Kata a körmével tépte fel a borítékot.
"Tisztelt Asszonyom! Elfogadjuk az Ön megrendelését a keltető és az üvegház teljes berendezésére, amelyet szeptember hónapban tudunk szállítani. Kérjük, a mellékelt szerződést kitöltve és aláírva szíveskedjék visszaküldeni címünkre. Tisztelettel:..."
A fiatal pár kővé dermedt. A hetvennyolc éves, agyvérzéses öregasszony is éppen melegházról meg fűtött csirkekeltetőről álmodott...? És ők éppen ezt a helyet választották?
Kata megborzongott, visszament a kertbe, és némán munkához látott megint. István csak rázta, rázta a fejét, majd jól megnézte a talicska tetején azt a behemót kődarabot, és félretette. Jó lesz a keltető falának a javításához. Talán mégsem kell mindent kidobni - morogta a bajusza alatt, aztán fogta a levelet, és bement a házba, hogy aláírja a papírokat.