Öt Földet is elpazarolnánk

Bizonyítja ezt, hogy az elmúlt bő negyven esztendőben háromszorosára nőtt az emberiség ökológiai lábnyoma, az a mutató, amelyből kiderül, életmódunk milyen hatással van a természetre, másképpen: milyen arányban éljük föl bolygónk természeti tőkéjét. S amely mutatót az egyes országokra alkalmazva fehéren-feketén kiderül: a nyugati civilizáció nagyobb, a Kelet és a Dél társadalmai pedig kisebb lábon élnek, mint ami a közös természeti kincsekből a Föld eltartóképessége szerint járna nekik. Az Egyesült Államok például a saját területéhez képest hatszor többet fogyaszt el a Föld erőforrásaiból, a legnagyobb lábon élő Egyesült Arab Emirátusok pedig még ennél is mohóbb. A tanulmány szerint, ha minden ember olyan mértékben fogyasztana, mint az amerikaiak, 2050 után már öt Föld is kevés lenne bolygónk lakóinak.
Az ember mértéktelen fogyasztásának szomorú következménye az állatvilág szám- és fajbeli pusztulása is, az úgynevezett biológiai sokféleség megcsappanása. A WWF az elmúlt negyven évben több mint 1300 szárazföldi, édesvízi és tengeri faj népességváltozásait követte nyomon. Az eredmény felettébb lehangoló: a jelentés szerint a vizsgált időszakban összesen egyharmaddal csökkent a gerinces fajok száma; a szárazföldieknek 31, az édesvízieknek 28, a tengerieknek pedig 27 százaléka tűnt el az elmúlt négy évtizedben. Hazánkban például ebben az időszakban veszett örökre nyoma a törpesasnak és a vizának.

Egyre nagyobb lábon
Az ökológiai lábnyom az a földterület, amelyet a népesség a fenntartására fölhasznál. Legfontosabb összetevői a beépített területek, a szántóföldek, az erdők, valamint az a kalkulált földterület, amely ahhoz szükséges, hogy az előállított környezetszennyező anyagokat, így különösen is a szén-dioxidot, abszorbeálja (eltüntesse, elnyelje). Földünkön ma 11,3 millió hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület áll a 6,1 milliárd főt számláló népesség rendelkezésére, ennek alapján ebből minden emberre 1,8 hektár jut. Ez az érték 25 százalékkal kevesebb a kívánatosnál, vagyis napjainkban negyedannyival több természeti erőforrást használunk föl, mint amennyit a természet helyreállítani (regenerálni) képes. Ez persze az egész Föld viszonylatában, globálisan igaz, az egyes országok energiaétvágya s ebből következően az ökológiai lábnyoma ennél jóval nagyobb is lehet. Például egy átlagos brit állampolgár az élete során összesen hét számítógépet használ el, öt tévékészüléket dob a szemétbe, mintegy 120 kilométernyi vécépapírt öblít le és 1,2 millió kilométert autózik. Ha csak a közlekedésből eredő teljes brit szén-dioxid-kibocsátást nézzük, akkor ennek semlegesítéséhez akkora erdő kellene, amely másfélszer nagyobb Nagy-Britannia teljes területénél.

A legfőbb szennyező
A globális fölmelegedés, az ezzel összefüggő környezetpusztítás és ezek megfékezése volt a téma az afrikai Nairobiban, a nemzetközi klímavédelmi konferencián, ahol a világ 190 országából érkezett több ezer politikus és szakember tanácskozott a héten a globális fölmelegedésről. Annak érdekében, hogy valóban hatékonyan avatkozhassunk be a nemkívánatos folyamatokba, az Európai Unió képviselőinek álláspontja szerint 2020-ig 15-20 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ezzel összhangban áll a környezetvédelmi szervezetek követelése, amelyek szerint 2009-ig új megállapodást kell kötni, hogy a megkezdett előremutató folyamatok tovább erősödjenek. A résztvevők azt is kinyilvánították, hogy ebben a fejlett országoknak vezető szerepet kell vállalniuk.
Az Egyesült Államok képviselője ezen a konferencián is hű maradt önmagához. Ahogy 1997-ben elutasította a Kiotói Jegyzőkönyvet (amelyben a fejlett ipari országok komoly kötelezettséget vállaltak a széndioxid-kibocsátásuk csökkentésére), úgy ezúttal is kétségesnek tartotta, hogy Amerika elfogadja a kibocsátásra vonatkozó kötelező előírásokat. Amit - mondanunk sem kell - élesen bíráltak a résztvevő országok, mivel a klímaváltozásért felelős gázok 21 százalékát éppen az Egyesült Államok termeli, s ezzel Amerika egyben a világ első számú légszennyezője is.