Tarajos szörnyetegek

Egyik csoportjuk a halgyíkoké. A halgyíkok némileg a mai delfinekre hasonlíthattak, de függőlegesen álló farokúszójuk volt. (Találtak olyan hüllőt is, amelyik a legendás, skóciai Loch Ness-i szörny ábrázolásaihoz hasonlítható: azt is erőteljes uszonyokkal mutatják.) A tudósok egyik legérdekesebb felfedezése az a gigantikus méretű állat, amelyet egyszerűen csak szörnyetegnek becéznek. Csigolyái levesestányér méretűek, az alsó állkapcsában lévő fogak pedig akkorák, mint egy-egy banán. Koponyája körülbelül három méter, teste pedig több mint nyolc méter hosszú lehetett. A legmegdöbbentőbb, hogy nem szétszórt és töredezett csontokat tártak fel, hanem szinte tökéletes épségben megőrződött, teljes csontvázakat. (Ilyet ugyanis eddig még soha, egyetlen lelőhelyen sem találtak.) Ez annak köszönhető, hogy az állattetemek lesüllyedtek az óceán iszapos aljzatára, ahol oxigénmentes körülmények uralkodtak. Emiatt nem élhettek meg itt semmiféle ragadozó, dögevő szervezetek, amelyek idővel szétdúlták volna a csontvázakat.
Hasonlóan érdekes leleteket találtak a minap Ausztrália környékén is. A földrészt mintegy 115 millió évvel ezelőtt sekély tenger borította, és jóval közelebb volt az Antarktiszhoz, mint jelenleg. A most fölfedezett hatalmas, húsevő tengeri hüllőknek zömök, hordó alakú testük, rövid farkuk és evezőszerű végtagjaik voltak. Egyes fajoknak rövid, másoknak hosszú és karcsú nyaka alakult ki. Azzal tűntek ki a többi őshüllő közül, hogy a fejükön három alacsony és vékony tarajt viseltek. E csúcsragadozókat a kréta időszak gyilkos bálnáinak nevezik. Látszólag gond nélkül megéltek a hideg vízben. A kutatók szerint melegvérűek voltak, és szabályozni tudták a belső testhőmérsékletüket. De az sem kizárt, hogy a mai bálnákhoz hasonlóan, az évszaknak megfelelően vándoroltak. A leletek itt is épségben megmaradtak, sőt találtak egy olyan csontvázat is, amelyben még a gyomortartalom is megőrződött. Eszerint az állat utolsó vacsorája számos különféle apró halból állt.