Tévéjegyzet

Alighanem sokunk gyermek- és ifjúkorához, s persze milliók felnőttkorához hozzátartozott a Kék fény. Amikor még krimik is alig jelentek meg, kétségtelenül nagy igényt elégített ki ez a műsor. Igaz, nem ismertük még ezt a kifejezést: "rendpárti", de érzékeltük Szabó László szigorát. (Amúgy ő volt az egyetlen politikai újságíró, aki a rendszerváltás idején bejelentette: távozik a sajtóból, mivel az előző rendszer híve és szószólója volt. Le a kalappal előtte!) A régi dicsőséget azóta sem tudta elérni a sokat hányódó, szüneteltetett, megújított műsor. Persze más kor, más körülmények, s Rúzsa Magdin (meg Győzikén) kívül ki is tudná még a fél országot a képernyő elé szögezni? Amikor a TV2-től átigazolt M. Kiss Csabát nevezték ki főszerkesztővé, a műsor jelentős megújulását várták tőle. Azt nem nagyon tudni, mire fel, nekem legalábbis némileg túlértékeltnek tűnt ez a riporter, akinek előző munkáiból nagy nehezen tudok felidézni egyet: ja igen, egyszer beállt péknek.
Sok megújulást nem látok, legalábbis a tartalomban. Nem tudom, a rendőrség milyen minőségben vesz részt a műsorban, de aligha csak vendégként... Már csak abból is vélhető, ahogyan az október 23-i rendőri intézkedések egyes túlkapásaival foglalkozott a műsor. Vagyis sehogy. Emiatt több bírálatot is kapott már M. Kiss, meglehet, ezért részletezte legutóbb élvezettel a tévészékház ostroma idején ejtett hatalmas rendőri hibákat. (Csak egy közülük: a kapu előtt álló rendőri sorfalat belülről vízzel locsolták társaik...)
A kereskedelmi tévék krimiriportjai olykor túllépnek a jó ízlés határain. A Kék fény legutóbbi adása nem volt sem ízléstelen, sem becstelen, csak igen unalmas. Bizonyára eldöntendő kérdés, hogy sok témával foglalkozzanak gyorsan, felületesen, vagy pedig eggyel-kettővel, de alaposan körüljárva. Az előbbi megoldást választották. Kár pedig, mivel az egyik témába érdemes lett volna mélyebbre ásni. A fogathajtós apagyilkosság kapcsán pendítették meg, hogy az utóbbi öt év alatt tíz ember ölte meg szülőjét. Egy-két mondat elhangzott a rideg korlátozó, megszégyenítő apákról, a felnőtté érésben megrekedt fiúkról, de hiányzott a jelenség és a társadalom egyre agresszívebb problémamegoldásai közötti összefüggés bemutatása. És a többi téma feldolgozása sem mutatott túl az ős-Kék fény riportjain. Igaz, a hetvenes években nem készíthették volna el az autólopásokról szóló részt. Akkoriban még nem számolhatott be Szabó László arról, hogy az autólopások mintegy felének elkövetői kedvező hitelre vásárolnak, majd egy-két hónap múlva bejelentik, hogy ellopták a kocsit. Harminc éve a 6-os villamoson ügyködő zsebtolvajok trükkjeiből okulhattunk. Ki tagadhatná, hogy van fejlődés...