Harc a Szigligetiért

A színházigazgatót, Szikora Jánost menten megrohanták az újságírók, aki azonban addig nem állt kötélnek, míg nem beszélt Szalay Ferenc polgármesterrel. Aztán egy rögtönzött sajtótájékoztató keretében számolt be a Szigligeti jövőjéről. Amely közel sem mondható rózsásnak...
A művészeti intézmény egyik jelentős bevételét az állami támogatás teszi ki, ami szerencsére a jövőben nem változik. Az önkormányzat viszont szorítani fog a büdzsén, azaz a várostól lényegesen kevesebb pénz várható. Ennek ellenére a város vezetőinek nincs szándékukban áll megszüntetni az alkotó közösséget. A befogadó színház a direktor szerint sehol nem volt járható út, Egerben, Székesfehérvárott, Sopronban és másutt addig erősködtek a városatyák, míg létre nem hoztak egy saját színházat. Tévhit, hogy a befogadó színház sokkal olcsóbb lenne, egyszóval spórolni így nem lehet. Hát akkor hogyan, ez itt a kérdés. Szikora János és csapata felajánlotta az önkormányzatnak, hogy kidolgoznak néhány modellt a továbbélésre. Ebben nem szerepelnek olyan megszorítások, hogy lemondanának neves fővárosi művészek meghívásáról, ellenkezőleg. Készülnek hát a programok, melyek aztán a városvezetők asztalára kerülnek, akik voksolnak valamelyik megoldás mellett. Mindenesetre az idei év költségvetéséből zavartalanul be lehet fejezni a szezont, jövőre pedig már új képlet alapján dolgoznak.
A színházbarátokat némileg megnyugtathatja az a tény, hogy Szikora János ismét benyújtja a pályázatát az igazgatói posztra, mert, mint mondta, hosszú távra tervez, jóllehet van néhány hely, ahol szívesen látnák. Hogy miért száll harcba a Szigligetiért? Csak azért, mert úgy érzi, Szolnokon szeretik, miként ő is szereti a várost. A jövőben alighanem a közönségnek is részt kell vállalni abból, hogy tovább élhessen a Tisza partján Thália temploma.
Egyes források szerint 1819-ben tartották Szolnokon az első színielőadást (más kutatók ezt három évvel későbbre teszik). Annyi bizonyos, mélyek a gyökerek, így nagy a felelősségük azoknak is, akik döntenek majd a Szigligeti sorsáról. És ha teszik, reméljük, a nevüket is adják hozzá!

Chips és kóla nélkül
"Őszintén bízom abban, hogy a fiatalos lendület olyan tartalommal telíti majd meg a nézőtéren eltöltött órákat, hogy a hozzánk eddig is hűséges, vagy színházunkkal épp csak most ismerkedő nézőink hazatérve azt érezzék: az általános erkölcsi, esztétikai értékvesztés időszakában még mindig megmaradt egy hely Szolnokon, ahol az embert nem chipset rágcsáló kóla-idiótának, nem pusztán két lábon járó pénztárcának, hanem értelmére büszke kultúrlénynek tekintik" - így szólt Szikora János igazgató évad eleji köszöntője.