Lélek húrján muzsikálnak

Csak első hallásra különleges: orvosok zenélnek. A Semmelweis vonósnégyes rendszeresen koncertezik idehaza és külföldön. A napokban jótékonysági hangversenyt adtak a Magyar Tudományos Akadémián, s a szponzorok jóvoltából a nagykátai kórháznak vesznek CT-berendezést.

KultúraSzékely Anna2006. 12. 15. péntek2006. 12. 15.
Lélek húrján muzsikálnak

Négy elismert és felkészült belgyógyász, Kelemen László (hegedű), Székely György (hegedű), Ostoros Gyula (brácsa) Asbót Richard (cselló) élete már elválaszthatatlan a kamaramuzsikálástól.
 - Elismert orvosként mi vezette el önt a zenéhez? - kérdezem dr. Székely Györgyöt, a Szent János Kórház I. számú belgyógyászati, gasztroenterológiai osztályának vezetőjét.
- Természetesen, ahogy mind a négyünknek, nekem is a munkám az első. De számomra a zene olyan, mint a levegő, nem tudnék létezni nélküle. Gyermekkorom óta hegedülök és gitározom, az aktív zenélést soha nem hagytam abba. Huszonhárom évvel ezelőtt kollégáimmal, barátaimmal megalapítottuk a Semmelweis vonósnégyest, amelynek második hegedűse vagyok. Egyebek között Mozart, Haydn, Schubert, Schumann műveit adjuk elő.
- Önök a munkájukban vezetéshez, uralkodáshoz szokott emberek. Itt nem vesznek össze néha, hogy kinek van igaza? - ezt már dr. Asbót Richard kardiológustól kérdezem, aki - amellett, hogy keringéssel kapcsolatos kutatásokat végez - az együttes kiváló csellistája.
- Soha. A kamarazenélés az orvosláshoz hasonló fegyelmet, összpontosítást igényel. A művek, a helyszínek és gyakran a vendégművészeink is magasra teszik a mércét. Fellépünk például a régi Zeneakadémián, a ráckevei Savoyai-kastélyban, a nagytétényi Vojnovich-Huszár villában, és rendszeresen az Óbudai Társaskörben. De osztrák orvoskapcsolatok révén játszottunk a salzburgi Mozarteumban is. Professzionális muzsikus barátaink sokat segítettek. Tanultunk a csodálatos Kistétényi Melindától, atyamesterünktől, Tardy Lászlótól, és rendszeres partnerünk mások mellett Nagy Enikő brácsaművész és Varga Csilla zongoraművész.
Dr. Asbót Richardnak már az édesapja, Asbót Tasziló is orvos-muzsikus volt, aki a múlt század húszas éveiben alapított kvartettet. Amióta a kamaramuzsika megszűnt az arisztokrácia kiváltságos szórakozása lenni, a művelt polgárság, például az orvosok körében is generációk nőnek fel az orvoslás és muzsikálás kettős gyönyörűségében. Valamiféle teljességet keresnek? És jobban gyógyítanak így? Gyanítom, igen.
- Van annak jelentősége, hogy önök mind belgyógyászok? - faggatom dr. Ostoros Gyula tüdőgyógyász onkológust, az együttes brácsás tagját, miután esti ügyelete során a Korányi Tüdőgyógyintézetben befejezte egy beteg felvételét.
- A sebészek és más szakorvosok között is vannak kiváló muzsikusok - állítja -, de azt talán kimondhatjuk: ahogy a manualitástól haladunk az egyre speciálisabb orvosi területek, mondjuk az ideggyógyászat vagy a pszichiátria felé, ezek művelői egyre érzékenyebbek, empatikusabbak az emberi lélek iránt. A zene pedig a lélekből, a lélekhez szól. Sokszor exhibicionistának érzem magam muzsikálás közben, mintha pőrére vetkőznék, a legbensőbb titkaimat tárom a világ elé.
A Semmelweis vonósnégyes első hegedűse, dr. Kelemen László belgyógyász-háziorvos azt mondja, számára a zene soha meg nem fejthető, csodálatos világ.
- A társai azt állítják, ön a legjobb vonós közöttük. És azt is elárulták, az orvoszenekar koncertmestere, s amellett, hogy kiváló háziorvos, rendkívüli műszaki érzéke van. Ennyire sokoldalú? - kérdezem tőle egy estén, amikor már halálosan fáradt a hosszú körzeti rendelés után.
- Ricsi pedig beszél vagy négy-öt idegen nyelvet, Gyula még a Mátyás-templom szimfonikus zenekarában is játszik, Gyuri pedig hallatlanul sokat tud a zenéről, ilyen témájú cikkeket is ír. Emellett kis csapatunknak összesen tizenkét gyermeke van, mindnyájan intenzíven éljük az életünket

Mint egy trubadúr
Zsúfolt váróban forgolódom. Az ősz hajú néni a vizsgáló előtt hitetlenkedve méreget, amikor arról kérdezem, tudja-e, hogy az osztályvezető főorvos milyen szépen hegedül és gitározik.
- A tanár úr?...
- Én már hallottam játszani - szól közbe egy középkorú férfi. - Tudja, Fóton lakom, ő meg egy vonósnégyes tagja, úgy hallottam, mind orvosok, és nyaranta a fóti katolikus templomban muzsikálnak gyönyörűen.
A néni elmereng:
- Hát, a gitár nem is állhat annyira rosszul a kezében. Olyan hajlékony, fürge ez a doktor, mint egy hajdani trubadúr.
- Na jó, de a vonósnégyesben hegedül, nem gitározik - így a férfi.
Akkor a nénit beszólítják. A társalgásnak vége.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek