Megtalálták Szent Pál sírját

Szent Pál valamikor Krisztus után született Tarsusban, eredetileg Saulusként (a pontos időt nem tudjuk). A művelt zsidó farizeus kezdetben gyűlölte és üldözte is a keresztényeket. A Biblia szerint a damaszkuszi úton megjelent előtte Jézus, aki szelíden megfeddte, s ennek hatására megtért. Innentől kezdve fáradhatatlanul végezte térítőmunkáját, nagy területeket járt be - építette az egyházat. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez. Az apostolt Kr. u. 67-ben fejezték le Rómában, és az Ostia felé vezető út mellett temették el, a város falain kívül. A sír fölé I. Constantinus császár 314-ben templomot emeltetett, amelyet a történelmi előzmények okán Falakon kívüli Szent Pál-bazilikának neveztek el. Az emlékhelyet Nagy Theodosius császár úgy építtette át, hogy az apostol szarkofágját láthassák a zarándokok. A Szent Péter-bazilika utáni második legnagyobb római templomban 1823-ban tűzvész pusztított, ezért ismét átépítették, s közben vastag földtakaró került a szent sírjára.
A legújabb kutatási munkálatok mostanáig tartottak. A régészek a bazilika padlója alatt több alagutat és kamrát találtak, ezek egyikében egy "Pál apostol, a mártír emlékének" feliratú márványtáblára bukkantak. Ez takarta az apostol nyughelyét. Maradványai egy kőlap alatt vannak, amelyre három lyukat vágtak a régi mesterek, hogy a hívők ezeken keresztül megpillanthassák a szent csontokat. Ezentúl a mai zarándokok is tiszteleghetnek az apostol sírja előtt, de a szarkofágot tiszteletből és kegyeletből nem nyitották fel.