Tévéjegyzet

Gyakran esnek a tévécsatornák abba a tévedésbe, miszerint minél többször nyomják le a torkunkon úgynevezett sztárjaikat, annál jobban megszeretjük őket, eladdig, hogy már élni sem akarunk nélkülük. A TV2 ebben élen jár. Nyolc-tíz legismertebb alakját rakja egyik műsorból a másikba, aztán vissza, mindaddig, amíg az ember halálosan meg nem unja őket. Norbi például azt gondolja, azért irritál sokakat, mert irigylik. Hát nem, hanem mert nem érzi, mikor elég belőle. Mint ahogyan nem tudja a TV2 sem, hogyan kell normális adagokra osztani a néző táplálékát, hogy ne kapjon gyomorrontást. Némi korrepetálásra lenne szükség, mondjuk egy kommunikációs szakembertől, ha már a jó ízlés nem súg semmit.
Most meg itt van Zalatnay Sarolta. A TV2-nek - bizonyára súlyos milliók árán - sikerült őt megszereznie az RTL Klubtól, minek következtében a csatorna elkészíthette az év alighanem legízléstelenebb műsorát. Kezdve onnan, hogy Zalatnay búcsúzóul keresztet rajzolt rabtársnője homlokára, folytatva a kapu elé érkező truppjával, majd az esti buliban mámorosan és ordítva éneklő olyan horderejű művészekkel, mint Karda Bea és Zámbó Árpi. S ha mindez nem volt elég, hát hamarost megláthattuk a "szép doktor bácsival" édelgő, s az új szilikon mellbetétét a tenyerén méricskélő énekesnőt. Azóta a bulvárlapok segítségével már mindent tudunk Zalatnayról, szilikonkeble alakulásának minden fázisáról, börtönélete minden mozzanatáról. Hallgatjuk, hogy különféle műsorokban, cikkek százaiban szenveleg, sokat emlegeti a "börit". A TV2 pedig vélhetően nem érti, miért nem érte el a várt nézettséget a történet. Nos, túl azon, hogy mindenkinek már a könyökén jön ki Zalatnay szilikonmelle (bocs a képzavarért), a tévedés alapvetően ott van, hogy a tévé azt hiszi, ez a nő Valaki. Persze valaha tényleg sztár volt és nagyon csinos lány. Kétségtelenül nagyon jó, de sokszor hamis hanggal. A börtönbe kerülése előtti években viszont már semmit nem alkotott, semmi érdemlegeset nem csinált azon kívül, hogy egy 25 évvel fiatalabb férjet kényeztetett. Amióta kijött a "böriből", sokan segítik, de azért talán mégsem kellene elfelejteni, hogy nem ártatlanul sínylődött... A néző meg ugye lát egy húszévesnek öltözött, nagydarab, közel hatvanéves nőt, akit a fiatalok már nem is ismernek...
Mindezek után Szulák Andrea beszélgetőműsorát úgy konferálják, hogy Zalatnay Cini most először beszél őszintén a börtönévekről. Hát, ez azért erős volt - még ha érthető is, hogy a csatorna fut a pénze után. Szulák lefojtott hangú, meleg női empátiával kérdezgetett, de igen árulkodó volt a meghökkenése és visszautasítása, amikor Cini azt mondta: a mi utunk hasonló volt. És persze megint jött a kislány, aki századszorra is elmondta, nagyon büszke az anyukájára. (Egyszer érdemes lenne egy gyermekpszichológust is megkérdezni, vajon milyen sérüléseket ejthetnek a kamaszlélekben az anyja böriévei meg az azt övező médiafelhajtás. Én jobban sajnálom őt, mint a nála hússzor infantilisebb mamáját.)
Mindez csak ízléstelen és unalmas. Felháborító és undorító volt azonban, ami aznap reggel a Mokkában történt. Meghívták Fekete Pákót, aki a saját nemi szervét formáztatta meg csokoládéból, és ezt osztogatja a nőknek. Liptay Claudia nem fogadta el, s láthatóan majd felrobbant mérgében és utálkozásában, amiért neki kell az "interjút" lebonyolítania. Megkérdezném, lehet ennél lejjebb menni? Bár még Fekete Pákó micsodájánál is volt rémesebb. Amikor gazdája énekelt.