"Megérte ezt az évet is, / Megérte a magyar haza" - írta Petőfi több mint másfél évszázaddal ezelőtt, Újév napján, 1849 című versében. Nos, ha más körülmények között is, más, de szintén nehéz történelmi időszakban, de mi is megértük. Az élet megy tovább. Mindenki - ereje, hite, képességei, meggyőződése szerint - teszi a maga dolgát. Az olvasó továbbra is kérdez, mi pedig válaszolunk.
Somogyváry Béla olvasónk egyik érdekes kérdésére már tavaly nyáron válaszoltunk e rovatban. Amit most kérdez, szintén érdemes a közzétételre. Ezt írja: "Az untat, unatkozik, unalmas stb. szavakat természetesen és automatikusan rövid u-val írom, így ezek nem is okoznak problémát. De az un igét önmagában hosszú ú-val írnám, hiszen úgy is ejtem ki. Vétségnek számít-e ez?"
Noha helyesírási szótáraink az un szót is rövid u-val ajánlják, a hosszú ú-s írást sem kifogásolhatjuk, legalábbis bizonyos helyzetekben, szövegkörnyezetben nem. Ugyanis vannak olyan szavaink - s az un is ezek közé tartozik -, amelyek hangalakjuk némi módosításával, ez esetben megnyújtásával nagyon alkalmasak bizonyos érzelmi többlet, például utálkozás, valamitől való borzadás kifejezésére. Néhány példa: "Bórzasztó (vagy akár így: borrzasztó) jól érzem megam!", "Jaj de fínom ez a süti!", "Útálom (sőt, így is: úúútálom az egyedüllétet!", "Isszonyú volt a filmben a sok öldöklés, vérengzés!" Ilyen esetekben nem hibáztatható a hosszú magánhangzós - vagy akár betűtöbbszörözős - írásmód sem, tehát például ebben sem: "Én ezt az egészet már nagyon únom!". De az igekötős ráun igét, amely aligha kerülhet efféle érzelemkifejező helyzetbe, valószínűleg olvasónk sem írná ráún formában!
Következzék néhány sor Ádám Kálmánné olvasónk leveléből: "Újabban gyakran hallom a rádióban is, a televízióban is ezt a szót: kitaláció. Azt hiszem, valami kitalált dolgot jelent. De mit keres a végén az a -ció?"
A -ció egy latin főnévképző nyelvünkben. Sok latin eredetű szavunkban megtaláljuk: dedikáció, infláció, operáció, prédikáció stb. Egyszer valaki megalkotta - nyilván tréfás célzattal - a kitalál igéből a kitaláció szót, s ez valahogy megragadt a nyelvben. Nem olyan nagy baj ez. Van néhány hasonló szavunk is: pipatórium (dohányzásra használt szoba vagy pipatartó állvány értelemben), bolondéria (bolondos szeszély, hóbort jelentésben) stb., mindegyiknek tréfás hangulata, jellege van. Ezért minden hibáztatás nélkül inkább csak rögzítem a tényt: a nyelvünkben vannak ilyen idegen képzővel alkotott keverékszavak is. Él a kitaláció szó is, amely tehát korántsem csupán kitaláció!
Végül egy idős - mint írja, már "a kilencedik ikszen is túl járó" - olvasónk, Lantos Tibor leveléből néhány sor: "Egy ismerősöm elzett zárnak nevezte azt a zárszerkezetet, amely a lakása ajtaján van. Mivel ez német szó, a benne levő z-t c-nek kell ejteni: elcett zárnak. Ugye, igazam van?"
Annyiban van igaza, hogy az elzett szót, illetve védjegynevet a múlt század első felében még csakugyan c-vel ejtették. Nem azért, mert német szó, hanem mert az ilyen nevű gyár alapítója, László Zoltán mérnök a saját nevének betűjele (L. Z.) alapján ilyen, vagyis a németes elcett kiejtést tükröző elzett formában jegyeztette be, illetve terjesztette el. Mára azonban már az elzett ejtés vált általánossá, s mint a budapesti Elzett Mintabolt egyik tisztviselőjétől megtudtam, ők maguk is így ejtik. Ne legyünk hát mi se pápábbak a pápánál!
