Káprázatos kincsek között

Európai viszonylatban is értékes és páratlan kincstárat hozott létre a művészetek iránt fogékony főúri család. Tagjai már a XVI. századtól fogva érdeklődést mutattak a szépséges tárgyak iránt. Gyűjteményüket az Esterházyak főként a XVII. század során teremtették meg, melyet máig a legjelentősebb barokk kori magyar gyűjteményként tartanak számon. A család ősi birtokán, a középkori eredetű, a ma Ausztria területén lévő fraknói várban, illetve a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött pompás darabok átvészelték az évszázadok viszontagságait, ám egy részük a második világháborúban bombatalálatot kapott, és úgy tűnt, végleg megsemmisülnek, mígnem egy páratlan tehetségű ötvösművész-restaurátor, Szvetnik Joachim előállt azzal a javaslatával, hogy ő majd életre kelti az elsiratott kincseket.
Mélykúti szülőházában nem sokkal halála előtt alkalmam volt elbeszélgetni a mesterrel. Nagybetegen is lelkesen mesélt az Esterházy-kincsek restaurálásáról, amit pályafutása legkiemelkedőbb vállalkozásának tartott, és életének legnagyobb küldetéséről, az Amerikában "raboskodó" Szent Korona és a koronázási jelvények "kiszabadításáról" és hazahozataláról, amikor szakértőként ő is jelen lehetett a nem mindennapi eseményen.
Az Iparművészeti Múzeumban őrzött Esterházy-gyűjteményt a második világháborúban jobbnak látták biztonságosabb helyre menekíteni, így jelentős részüket átszállították Budára, a Tárnok utcai palotába. A sors különös fintora: a múzeumban maradt tárgyak épségben átvészelték a háborút, a bunkerba ásott kincseket pedig bombatalálat érte, menthetetlen roncsokká gyűrődtek össze. Évekig pusztultak a beomlott föld alatt, mivel a család csak később árulta el a rejtekhelyet. Siralmas látvány tárult az értékmentők elé: a díszes darabok több mint fele teljesen megsemmisült, a maradék pedig a felismerhetetlenségig összenyomódott, összetört vagy megolvadt, a textilek megpenészedtek. A roncshalmaz 1949 januárjában került vissza az Iparművészeti Múzeumba, ahol 1952-ben láttak hozzá az egyenkénti újraélesztéshez. Felkészült, tapasztalt szakembergárda törte a fejét, minként lehetne megmenteni a legendás ötvösműveket, de nem sokra jutottak.
Szvetnik Joachim művészeti főiskolásként hallott először az Esterházy-kincsek háborús sérüléséről. Amikor közölte szándékát, hogy ő majd helyrehozza őket, kinevették a kollégái. Johákot azonban kemény fából faragták. Éjjel-nappal azon törte a fejét, hogyan, milyen módszerekkel varázsolhatná újjá a roncsokat, hiszen ilyenek megmentésével senki nem foglalkozott korábban, és szakirodalma sem volt. Nyughatatlan hősünk elkészítette a múzeum egyik kiállítási tárgyának másolatát, főnökei szeme láttára laposra döngölte, majd hónapok múltán visszavitte kijavítva. Ezzel a magánakciójával meggyőzte a vezetőséget, s azonnal megbízták az évszázados remekművek restaurálásával. Hamarosan a világ nagy múzeumaiból jártak hozzá megcsodálni a munkáját.
A csodálatra méltó munkabírású ember harminc év alatt, sok egyéb feladata mellett, több mint húsz sérült tárgyat újított fel az Esterházy-gyűjteményből a Bacchus-kocsitól a Triton-serlegen át a Vezekényi-tálig, egyik-másikat milliméterről milliméterre alkotta teljesen újra. Voltak pillanatok, amikor majdnem feladta, de mindig megálmodta a folytatást. Kezdetben bizalmatlanok voltak vele, állandóan ellenőrizték, a végeredmény láttán azonban szabad kezet kapott. Szvetnik gyakran teljes titokban dolgozott mélykúti otthonában, ami szabálytalan volt ugyan, de a végén már elnézték neki. Halála előtt nem sokkal azért izgultak a főnökei, hogy képes lesz-e befejezni az éppen végzett leletmentést. Befejezte. Azt is megjósolta, egy év múlva már nem lesz életben. Tíz napot tévedett. Értesült róla, hogy megkapja a Kossuth-díjat, de már nem tudta átvenni, az ünnepség előtt néhány nappal meghalt.
Az Esterházy-kincsek teljes restaurálása még nem fejeződött be, újabb nemzedék folytatja az elődök munkáját. A fraknói és a budapesti anyag, mintegy százharminc tárgy újraegyesítése most először történt meg, a kettészakadt gyűjtemény legfényesebben ragyogó darabjait - ötvösmunkákat, ékszereket, díszfegyvereket, kelméket és képmásokat - az év végéig tekinthetik meg az érdeklődők.

Mélykúti főhajtás
Szvetnik Joachim (1927-1988) emlékét méltóképpen őrzik a Bács-Kiskun megyei Mélykúton, ahol a tavasszal tervezik átadni a mester születésének nyolcvanadik évfordulóján az emlékházzá átalakított szülőházát. Létrehoztak egy alapítványt is a falu híres szülötte szellemi hagyatékának ápolására, a kuratórium elnöke, Rauzs József orvos pedig mecénást és kiadót keres a Szvetnik életéről és munkásságáról írott könyvének megjelentetéséhez. A Kossuth-díjas ötvösművész-restaurátor nevét viseli a mélykúti iskola és cserkészcsapat.

Esterházyak
A XVII. század kelet-európai politikai életében és hadtörténetében kiemelkedő szerepet játszó család tagjai a legnagyobb európai arisztokraták közé tartoztak. Máig meglévő kincsekkel gazdagította vagyonukat Esterházy Miklós báró, nádor (1583-1645), majd fia, László (1626-1652) folytatta, aki három unokatestvérével hősi halált halt a vezekényi csatában. A gyűjteményt a művészetpártolásáról is ismert Esterházy Pál herceg, nádor (1635-1713) hozta létre. A későbbi nemzedékek közül III. Esterházy Pál Antal (1786-1866) diplomata, az új időkben pedig Esterházy Miklós (1869-1920) játszott szerepet a kincsek bővítésében, illetve megőrzésében. A gyűjtemény háború előli menekítését Esterházy Pál (1901-1989) intézte Budapesten.