Tévéjegyzet

Nem is olyan régen még a hagyomány úgy kívánta, hogy bizonyos iráni perzsa családok és nemzetségek fáradságos munkával szőnyegbe szőjék a velük történt fontos eseményeket. A sajátos motívumok és ábrák az adott familiáris közösség életfolyamának igaz történetét, jó és rossz oldalát mutatták. Megjeleníteni a kíméletlen igazságot persze sosem volt könnyű, ma sem az, hiszen fájdalmat idézhet meg, akár ha sebvarró cérnából készítenénk gobelint.
Szabó Magda regényben, a Régimódi történetben jelenítette meg családja, anyai felmenői bűnterhes, édesbús, mégis szeretni való életét, Bereményi Géza pedig rendezői minőségben képekbe, filmképekbe szőtte az írónő művét. Ez a hat részre szakaszolt film volt a magunk mögött hagyott ünnepek legnagyobb és legdicséretesebb televíziós meglepetése. Majdnem egy teljes hétig minden este igazi értéket láthattunk az m1-en, főműsoridőben - és ez olyan ritka, mint szőnyegben a százötven éves régiség.
Kiindulásképpen nagyjából másfél évszázadot ugrott vissza az időben Szabó Magda, vagyis visszarepített bennünket Ferenc Jóska korába, amikor még dédanyáink és ükapáink a földön jártak. Alighanem ez az utolsó korszak, amely még mentesnek tekinthető a média által közvetített és vezérelt globális bolondítástól. Vagyis az idő szerint ki-ki saját kútfőből volt eszes vagy agyalágyult, esetleg mindkettő. Akkortájt még nem telepedtek ránk sorsunk irányítására szakosodott agymosók, nagybani félrevezetők, nem bizony. Ehelyett magunk alkottuk meg a saját életdrámánkat, vígjátékunkat - és végjátékunkat. Nem olyan életet éltünk, amelyet üzleti és médiaérdek teremt és sugall számukra. Volt százszázalékosan saját világunk, amelyet magunk építettünk, amelyet résmentesen belaktunk: nyilvánvalóan szigorúan és léhán, hol szürke egerek, hol cemendék, hol szentek módján.
Továbbá nem a szexhergelő műsorok hatása miatt, hanem saját ösztönből voltunk szerelmesek és testre vágyók, szoknya alatt matatók és gatyamadzagoldók, kézráütős pironkodók és nyakbőrillattól elbódulók. Természetesen saját, nem pedig kiváltott akaratból mondtunk igent vagy nemet bármire is.
Szabó Magda Régimódi története és a belőle készült film attól csodálatos, illetve attól hat meg bennünket, hogy nem tucatszemélyiségekről, hanem önálló, erős karakterekről szól. Ugyanakkor arról az utolsó korszakról regél, amelyben még az átlagember is személyiség lehetett.
De mégis, konkrétabban, milyenek voltak az írónő családtagjai Ferenc Jóska idejében? Olyanok, mint a mi elődeink. Sokfélék. Nyámnyilák, keserveskedők és enyelgők, továbbá fényeskedők, pazarlók és fösvénykedők, ezen kívül nyeglék, árulók és hősi vértől piroslók. Nekik ugyanúgy, mint a mieinknek, voltak örömeik és fájdalmaik. De azért, ha perzsa mintára krónikás szőnyegbe kellene szőni a magyar családokkal történteket, sokkal inkább a Ferenc József-i kort követő időszakokra kellene előszednünk a nagy fájdalmakat idéző sebvarró fonalat.