Túzokvédő fénysorompó

A túzok termetét meghazudtoló sebességgel hasítja a levegőt, s ha későn veszi észre az útjába álló vezetéket, akkora erővel ütközik neki, hogy szinte minden esetben balesetet szenved. A földre esve vagy elpusztul, vagy a ragadozók végeznek a sebzett madárral.
Az áramszolgáltató Svédországból vásárolt olyan madárvédelmi eszközöket, amelyek fényvisszaverő, fluoreszkáló felületét a madarak akár ellenfényben, rossz látási körülmények között is észreveszik, így elkerülhetik a végzetes ütközést. A szentjánosbogár elnevezésű eszközből negyvenet helyeztek fel a villamosvezetékekre a Hortobágyi Nemzeti Park azon szakaszán, ahol az elmúlt években a legtöbb túzok pusztult el. Az áramszolgáltató tervei szerint a következő két évben mintegy nyolcvan kilométernyi vezetéket a föld alá helyeznek, hogy ne ütközzenek akadályba a védett madarak. A fluoreszkáló eszközt egyébként már tizenhat országban alkalmazzák különféle madárfajok riasztására. A gólya védelmében is bevált.
A túzok a mérsékelt övi füves puszták és a helyükön kialakított mezőgazdasági területek lakója, Európa legnagyobb testű röpülni tudó madara. A XVIII. században még a Brit-szigeteken is élt, majd fokozatosan visszaszorult az Ibériai-félszigetre, Közép-Európába és a Kelet-európai-síkságra. A hazai állomány a második világháború előtti 10-12 ezer példányról a tizedére fogyott. A túzokot a természetvédelmi egyezmények egyöntetűen érzékeny, sérülékeny és igen veszélyeztetett fajként tartják számon. Nálunk 1970-től fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint.