Fegyveres csimpánzok

Majdnem egy évig álltak lesben Szenegál szavannás, erdőkkel tarkított vidékén, és huszonkét esetben lehettek szemtanúi annak, hogy a főemlősök saját maguk által készített dárdákkal indultak vadászni. A csimpánzok faágakat törtek le, megtisztították a lombjuktól, majd a végét hegyesre rágták fogaikkal. Az így fabrikált dárdákkal üregekbe, fák odvaiba szurkáltak be.
A tudósok szerint a majmok nem éppen békés szándékkal léptek fel, nem úgy festett az akció, mintha a lyukakból akartak volna kipiszkálni valamit. Úgy látták, hogy erősen és hirtelen döftek, mintha szándékosan meg akarták volna sebesíteni az üregekben rejtőző kisebb állatokat. A csimpánzok rendszeresen megszagolták és megnyalogatták a dárdák végét, egyszer pedig kihúztak rejtekhelyéből egy éjszakai makifélét. A kutatók úgy vélik, az állatok azért ötölték ki az eljárást, hogy gyümölcsökből álló étrendjüket fehérjével egészítsék ki. Érdekes módon az esetek többségében fiatal állatok és nőstények készítettek dárdát, ami erősíti azt az elméletet, hogy az első eszközkészítő ősemberek alighanem nők voltak. A tudósok ugyanakkor elismerik, hogy a csimpánzok viselkedése nem mondható szokványosnak. Ezek az állatok ugyanis általában zászlósfarkú majomra vadásznak, az pedig nem üreglakó. A szenegáli szavannákon azonban nem élnek zászlósfarkú majmok, csak makik, és a csimpánzok valószínűleg ezért folyamodtak dárdakészítéshez.
Az eszközhasználat egyébként régóta jellemző a csimpánzokra, például rendszeresen horgásznak termeszekre vékony gallyakkal. Nincs ebben semmi boszorkányság, hiszen más állatok is használnak eszközöket: a tövisszúró gébics például gyakran tüskékre tűzi az általa zsákmányolt rovarokat, néhány varjúfaj kisebb gallyakkal piszkálja ki a szűk hasadékokban megbújó rovarokat, az Ausztrália partjainál élő delfinek pedig szivaccsal védik az orrukat, amikor a tenger fenekén kutatnak kisebb halak után.