Könyvesbolt születik

Nemrég lett édesapa a huszonnyolc esztendős Borbély Ferenc. Talán a kis jövevény érlelte meg a fejében már ott fészkelő gondolatot, hogy üzletet alapít családja boldogulására, a környezete hasznára. Ahogy megszülettek a kis szatócsboltok, pékségek, divatáruüzletek évszázadokra visszamenően bármelyik faluban, kisvárosban. Egy vidéki kulturális vállalkozásért ma mégis aggódnunk kell.
- Egy hegymászócikkeket kínáló szakáruházban dolgozom Budapesten, naponta ingázom Kismarosról, a véremben van a kereskedelem - magyarázza Borbély Ferenc. Majd elárulja, igencsak bosszantja, hogy, bár teljes szívéből dolgozik az áruházban, a haszonból neki csak töredék jut, míg a tulajdonos sokkal többet zsebel be. Miért ne próbálná meg hát felvirágoztatni a saját vállalkozását? És nem is kérdés, hogy az ő áruja csak könyv lehet. Régen könyvtáros akart lenni, ért a könyvekhez, gyűjti is őket.
Persze a vállalkozás indításához szükség lenne néhány millió forint hitelre. De nagyon elszánt, azt mondja, ha úgy alakul, akár baráti kölcsönökből is el fog indulni. Hallotta persze, hogy mostanában inkább bezárják és mozgó árudává alakítják a könyvesboltokat. Úgy gondolja, az a döntő, hogy az ő családjuk nem akar gyorsan meggazdagodni a könyveken.
Varázsos hangulatú, festői kisváros Nagymaros. Négyezer-ötszáz lélek lakhelye, de az itt élők száma nyáron a nyaralókkal, turistákkal megduplázódik. Mégis reális a kérdés: vajon el tud-e tartani ennyi ember egy könyvesboltot?
Az igen jó kínálattal és ezer beiratkozott olvasóval rendelkező városi könyvtár vezetője, Mándliné Szabó Katalin úgy gondolja, igen. Egy helybeli középkorú újságíró, regionális lap szerkesztője, Hujbert István története azonban, aki 1997-től három évig működtetett Nagymaroson könyvesboltot, nem végződött jól. Igaz, egyéb vállalkozásai eléggé lefoglalták, s a szerény haszon ellenére is az egész csak egy lokálpatrióta értelmiségi buzgalmának tűnt. De történt más is, az akkori önkormányzat épületében egy idegen kiadó félárú könyveket kezdett árulni, így aztán az ő üzletének vége szakadt.
- Nem hiszem, hogy az ország gazdagságán múlik ez, vagy hogy mi kulturálatlanabbak lennénk a nyugat-európai nemzetek fiainál - véli Borbély Ferenc. - Máshol nem nőnek folyamatosan az adó- és rezsiterhek. A vállalkozókban pedig talán több a kereskedői odaadás. Ezt kellene utolérnünk. Én szeretnék széles könyvválasztékot teremteni, emellett napilapokat, újságokat, antikvár ritkaságokat is tartok majd. Barátságos belső tér, néhány asztal, kávé-tea automata és több társasjáték is lesz.
A Dunakanyar egyik gyöngyszeme, Nagymaros megérdemli, hogy a nemrég újjávarázsolt főtéren a kínálat gyarapodjon, éppenséggel egy könyves birodalommal.

Társbérletben
Magyarországon a vidéki tapasztalatok azt mutatják, hogy, a nagyvárosokat kivéve, ha van egyáltalán könyvesbolt egy településen, rendszerint megosztott üzlethelyiségben működik. A húszezer lakosú Csongrádon például egy kisbútorbolttal él társbérletben. "Ahol igényesebb kulturális cikkeket árulnak - állítja Vincze Tamás, a csongrádi önkormányzat munkatársa -, ott nemigen tudják egyedül kifizetni a bérletet és a rezsit."

Könyvutca
Fáj az ember szíve, amikor nyugat-európai kisvárosok utcáin sétál, és a többi szép bolt mellett remek kis antikváriumokra bukkan, ahol regénycsemegék, a helyi művészetet bemutató kiadványok is kaphatók. Vajon ott hogyan csinálják? S miért nem tudunk tanulni tőlük? Hiszen talán nem is olyan bonyolult az egész...