Szabad egy Tangóra?

- Ha Lengyelországban maradok, valószínűleg meg sem születik ez a darab, az íráshoz ugyanis távolság kell. A Tangó fontos számomra, ugyanis ez volt az első igazi drámám, amely megnyitotta előttem a világ színházait. Nem tagadom, élveztem a sikert - mondta a 77 éves szerző az egri sajtóbeszélgetésen.
Le sem tagadhatná az író, hogy jó fél évszázaddal azelőtt Krakkóban karikaturistaként kezdete pályafutását, ugyanis az irónia végig ott bujkál műveiben.
- Nem szeretem, ha fekete humort emlegetnek velem kapcsolatban. Számomra csak a nagybetűs humor létezik, ami nélkül nem is léteznének az írásaim - fogalmazott Mrozek. Az idősödő drámaíró magát "fotelkalandornak" nevezi, pedig valódi bátorsággal vágott neki az életnek. Volt mersze bármikor újrakezdeni, akár csak két bőrönddel is... Harminchárom évesen előbb Olaszországba költözött, majd csaknem két évtizedig Párizsban élt. Végül Mexikóban telepedett le, ugyanis egy ottani rendezőnőt vett feleségül, őt az egri vendégeskedésre is magával hozta. A mexikói ranch-en sem teltek unalmasan a mindennapok: feleségével felváltva őrködtek éjszaka, egy-egy puskával felszerelkezve, hogy a birtok körül őgyelgő rablókat távol tartsák. Aztán egy szempillantás alatt eldöntötték, hogy otthagynak mindent, s visszatelepülnek Európába. Nem Párizsba, nem a nyugat-európai kényelmes civilizációba, hanem haza, Krakkóba. Abba a városba, ahol az idős művész félálomban is megérti az ablak alatt játszadozó gyerekek szavát.
- Öt éve agyvérzésen estem át, s újra kellett tanulnom a beszédet, az írást. Orvosaim nem találhattak számomra jobb terápiát, mint azt, hogy írjam meg az önéletrajzomat - mesélte Mrozek. A gyógyulás vágyával írt, Balthazar című kötet hamarosan hazánkban is megjelenik, az Európa Könyvkiadó gondozásában. Az író szerint ez az igazi önéletrajza, amelyből hiányzik minden kitalálás, fikció. Mi több, úgy érzi, betegsége után, 2003-ban új ember született, ezért azóta nem Mrozeknek, hanem Balthazarnak nevezi magát.
Hogyan viselkedik egy világhírű szerző a darabja előadásán? Fekete szemüvegben ül a nézőtéren, s igyekszik észrevétlenné válni. Miután legördül a függöny, s koccintásra invitálják, úgyszólván csak azt nézi, hogyan bújhatna el a reflektorok elől. Vörösboros poharával oldalaz a fal mellett, hogy végre egy nyugodt zugot találjon, s ne rohanják meg a gratulálók. Aki ismeri, azt mondja róla, öntörvényű ember. Ha nem tetszik neki, ami a színpadon történik, befogott füllel üli végig a drámáját. Megesett, hogy darab közben kisettenkedett a nézőtérről, keresett egy hátsó ablakot, kimászott rajta, s menekülésszerűen távozott a színházból. Egerben szerencsére nem történt ilyesmi, sőt Mrozek mester így nyugtázta  Radoslav Milenkovic rendezését: "Negyven éve vártam erre az előadásra..."