Vörös vércsék nagyvárosi menedékben

Egyes tájainkon ugyanakkor a szitáló vörösvércse látványa - mikor nagyon gyors szárnycsapásokkal egy pont felett lebegve figyeli a zsákmányt - nagyon megritkult. Ennek a távvezetékektől elszenvedett gyakori áramütésen kívül oka lehet például a mezőgazdasági termelés megváltozása, a pockokban bővelkedő füves vadászterületek eltűnése, az apró, változatos parcellák, lucernaföldek összeolvadása hatalmas táblákká, amelyek a ragadozó madarak számára majdhogynem sivatagok. A vörös vércse még nem fokozottan veszélyeztetett faj, de egyes vidékekről, például Zalából jóformán teljesen kiveszett.
A nagyvárosokban azonban, úgy látszik, jól érzik magukat a galamb nagyságú, de nem galamblelkű sólymocskák. Mert ragadozók ők, ami a csőrükön található úgynevezett sólyomfogról is látszik. (Ilyennel a Falco, azaz a sólyom nemzetségen kívül más ragadozómadarak nem rendelkeznek.) Párizstól Prágáig, Kassától Rómáig sok városban költenek évtizedek vagy évszázadok óta. A faj német neve is - Turmfalke (toronysólyom) - arra utal, hogy már nagyon régen megtanulta: a tornyokban jó helyen van, az ember közelében kevésbé fenyegetik termetesebb ragadozó rokonai.
De vajon mivel táplálkozik a kőrengetegben? Az emberénél sokkal jobb látásával hamar észreveszi a házak tetején futkározó egereket. A városok repülőterei is kiváló vadászterületek számukra. Az elhagyott grundokon, lebontásra ítélt ipari épületek környékén változatosságként gyíkot foghat, amit szintén nagyon kedvel.
Rejtett életmódot folytat a vörös vércse, ezért is lehet jelen még a városok szívében is. Innen néhány perc alatt eléri a vadászterületét (a közlekedési lámpáknál neki nem kell megállnia), ha pedig jóllakott, hosszú órákig ül kedvenc pihenőhelyén, melyet alatta gyülekező köpetei is jeleznek. Zsákmánya szőrét, csontjait ugyanis nem emészti meg, hanem takaros labdacs formájában kiöklendezi, a biológusok legnagyobb örömére. E köpetekből ugyanis némi szaktudással pontosan meghatározható az elfogyasztott zsákmány mibenléte.
A madár méretéből és életmódjából adódóan a vörös vércse gyakrabban lesz áldozata a hívogató, gyilkos villanyoszlopoknak. Hívogató, mert a füves síkon, ahol fák kilométerekre sem találhatók, az ilyen oszlop kiváló magasles a rágcsálókra vadászó vörös vércsének. De gyilkos is lehet, mert a vízszintes konzolra szálló madár szárnya hozzáérhet a 20 000 volt feszültségű huzalhoz, és így halálos áramütést kaphat. A madarakra veszélyes oszlopok szigetelése már régen elkezdődött, de még jó néhány akad, amely madárbarátnak éppen nem nevezhető. Jó szolgálatot tesz a természetvédelemnek, aki az oszlopok alatt talált elhullott madarakat bejelenti a Magyar Madártani Egyesületnek a következő telefonszámon: 06-1/391-1765.