Könyvek kilóra

Illetve mindezt értsük múlt időben. Nehéz napok járnak a kultúrára, ami az anyagiakat illeti. Rendelkezés is jött, hogy nem működhetnek egymáshoz közel ugyanolyan feladatot ellátó intézmények. Ez persze jogos. Mégis gyászos tudomásul venni a megszűnést, mert ez jó könyvtár volt. A könyvtárosok pedig jó könyvtárosok. S most mehetnek a munkaügyi központba, ahol biztosan nem tudnak nekik könyvtárosi állást ajánlani, hisz másutt is elbocsátások vannak. Igaz, gyenge könyvtárosok is bőven maradnak a rendszerben.
Ezért gyászos a hangulat. Egyikük harminckét éve, másikuk huszonéve dolgozik abban a könyvtárban. Építették a könyvállományt. Most pedig bontaniuk kell. Kiárusítani. A megyei és városi könyvtár, az iskolaiak átválogatták a köteteket, és még a nagyközönségnek is bőven akad csemege. Én is válogatok. Örülök, mert sok jó, érdekes, fontos, ritka könyvet vihetek haza potom pénzért. De valami fura szomorúság is nyom: mintha tilosban járnék. Mintha egy pusztulásra ítélt intézményt fosztogatnék sokadmagammal.
Mintha kulturális hullarablók lennénk.