Anyanyelvi őrjárat

Érdekes kérdés, ugye? Az érdi Lévai Jánosnénak köszönhetem. Ő írta levelében a következőket: "Meglepve hallottam egy régi ismerősömtől, hogy ápol szavunk régen azt jelentette: csókol. Már egy hónapja ennek, s azóta is furdal a kíváncsiság, hogy csakugyan így van-e. Örülnék, ha feleletet kapnék kérdésemre."
Készséggel válaszolok, de nem egyszerűen igennel vagy nemmel, hanem ennél egy kissé árnyaltabban. A tények, a nyelvi adatok kényszerítenek erre. Kezdem azzal, hogy e szavunk, amelyre a XIV. századtól kezdve vannak adataink, eleinte nem ápol, hanem apol formában élt, s az ápol változat, amely a tőszótag megnyúlásával jött létre, csak a XVIII. századtól kezdte kiszorítani az apol-t. Az azonban kétségtelen tény, hogy a szó eredeti jelentése 'csókol' volt. Szemléltetésül íme, egy írásmódja tekintetében korszerűsített példa rá a XV. század közepén keletkezett Jókai-kódexből: "az bántatott fráternak lábait megapolják vala".
S hogyan tovább? Úgy, hogy az apol-nak, főleg a -gat gyakorító képzővel ellátott apolgat származéknak idővel kifejlődött 'dédelget', majd 'szeretettel gondoz' értelme is, ami más nyelvekben is elég természetes jelentésfejlődés. Erre is idézek két példát. Előbb Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz énekek című, 1813-ban összeállított gyűjteményéből ezt a részletet: "Ha beteg, ha nyomorúlt, van ki apolgatja", majd Faludi Ferencnek egy 1779 előtt született verséből ezt a két verssort: "A kis tarka madárt kézre kapták, / Nem bántották, szépen ápolgatták". Vizsgált szavunk jelentése mindkét példában 'gyengéden gondoz', de az egyikben az apolgat, a másikban az ápolgat formával találkozunk. Érdekes módon éppen a későbbi keletkezésű ápolgat alakra idézett példánk előzi meg néhány évtizeddel a másikat, de ez ebben az átmeneti időben - a XVIII. században és a XIX. század első felében - egyáltalán nem meglepő.
Most már csak arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy az apol-ból alakult ápol szó is élt-e '(meg)csókol' jelentésben. Nos, élni élt, mivel XIX. század eleji szótárainkban és szógyűjteményeinkben megtalálható ez az alak- és jelentésbeli párosítás. Sándor István Sokféle című folyóiratában 1808-ban így: "Ápolni. Osculari [=csókolni]", Simai Kristóf 1810-beli "Vég tagokra szedetett szótár"-ában pedig így: "Ápolom: Basio [csókolom]". Újabb szótáraink azonban az ápol szónak már csak 'gondoz'-féle jelentéseit sorolják fel, az apol-t pedig meg sem említik. Az ápol hangalak és a 'csókol' jelentés találkozása és együttélése kérészéletűnek bizonyult.