Anyanyelvi őrjárat

Fehér Katalin olvasónk, akinek egy érdekes kérdésére évekkel ezelőtt már válaszoltam is ebben a rovatban, néhány hete a következő kérdéssel keresett meg: "Jeles közéleti emberek szájából is nemegyszer hallottam már ezt az ásatagnak, elavultnak érzett szót: bízvást, például így: bízvást hihetjük, hogy... Nem lenne sokkal jobb helyette ez: teljes joggal?"
A levélíró kérdése ugyanolyan érdekes, mint az a korábbi, amelyben a pékbolt szót bírálta ilyen szellemes formában: "mibe kerül egy pék?" Remélem, akkor sikerült meggyőznöm arról, hogy a pékbolt nem olyan szerkezetű szó, mint az édességbolt vagy az italbolt, amely arra utal, hogy ott édességet, italt árulnak, hanem olyan, mint a hentesüzlet vagy az ötvösbolt, azaz 'a hentesnek, az ötvösnek az üzlete.
A pékbolt tehát nem olyan bolt, amelyben péket árusítanak, hanem egyszerűen 'a pék(ek)nek a boltja'.
A bízvást kétségtelenül ásatag, ha e szón azt értjük, hogy 'régi'. Már a XVI. század óta vannak rá adataink nyelvünkből. Mikes Kelemen, Rákóczi Ferencnek élete végéig hű kísérője például egyik törökoszági levelében így ír: "Úgy tudom már azt a táncot, hogy bízvást lehetnék táncmester." A jeles nyelvművész, Kosztolányi pedig a múlt század első felében így: "Az öregebbik kalauzt, aki bízvást apám lehetett volna, "barátom"-nak neveztem." A szó keletkezésének módja sem vitás. Megszilárdult ragos alakulat a bízvást, amely a bízik ige -va határozói igenévképzős alakjából jött létre -st módhatározóraggal.
Erre az utóbb említett -st ragra, illetve ezt őrző szavakra példák: egyenest 'egyenesen', örömest, szemlátomást stb. Arra pedig, hogy a -va igenévképzős alakokhoz is szívesen csatlakozik az -st rag, jó néhány olyan példát említhetek, amely mozgást, gyors előrehaladást jelentő igéből alakult, mint a ma már csakugyan elavultnak számító futvást, nyargalvást, rohanvást stb. Ezekkel ma már nemigen élünk.
A bízvást azonban nem ilyen. Ez, csakúgy, mint a folyvást vagy a nyomatékos folyton-folyvást, továbbá a nézve határozói igenévi alakból kifejlődött nézvést (például: erre nézvést csak azt mondhatjuk, hogy...) ma is eléggé ismert a nyelvhasználók körében.
E szavaink gyakorisági mutatói azt jelzik, hogy ha némi táji, népi íz esetleg érződik is rajtuk, ma is eléggé ismert, jó szolgálatot tevő, beszédünket színesítő alkotórészei nyelvünknek. Bízvást, azaz bátran, nyugodt lélekkel használhatjuk őket, szóban is, írásban is!