Az én képernyőm

Bár Valentin-nap már régen elmúlt - nagy csinnadrattával akkor jelent meg -, csak a napokban került a kezembe Albert Györgyi könyve, amelyet férjeiről és szerelmeiről írt. Elolvastam; bár nem könnyű egy önmarcangoló, saját sebeiben vájkáló lélek feltárulkozását végigkísérni, különösen akkor, ha az ember a rokonszenv morzsáját sem képes érezni a szerző iránt. És nem azért, mert az illető depressziós, alkoholista és a gátlástalan nemi szabadosság híve, hanem mert valójában dicsekszik: na, mit szóltok hozzám? Minden bajáért mást hibáztat, szüleit, testvérét, férjeit, szeretőit - de az olvasó végig arra gondol, azoknak mit kellett kiállni ettől a hisztérikától... Aki azért, hagyjuk meg, mégiscsak bátor volt, hogy így kiadta magát. Egyébként igencsak megérte ez a merészség, könyvével jó nagyot kaszált, hiszen sokakat érdekelnek ismert emberek szexuális szokásai, intim titkai. Továbbá beszéltek róla, bulvárlapok címlapján láttuk, s visszakerült a média világába, ahonnan megbízhatatlansága miatt már kikopóban volt.
Albert Györgyi egy ideje az ATV-ben készít interjúkat A nő helye címmel. Ezek a munkái nem rosszak, olykor határozottan jók. Úgy látszik, ha az interjúkészítő nem saját magát boncolgatja, tud jól felkészült, beleérző, s igazán kíváncsi kérdező lenni, messze a bulvárinterjúk színvonala fölött jár. Most egymás után két ilyen "női" beszélgetését láttam: a múltkor Palya Beával, hétfőn pedig Pécsi Ildikóval. Mindkét nő tökéletes ellentéte a médiasztárnak. Az egyik a sugárzó, ifjú tehetség, akinek művészete a legmélyebb húrokat pendíti meg az ember lelkében. A másik a bölcs, szeretetet és humort árasztó, két lábbal a földön álló nagyasszony. Aki szexbombából tudott váltani anyai és nagyanyai "szerepkörre", úgy, hogy mindig nő, mindig jó színész és mindig hiteles ember maradt. Az interjú készítője mindkét művészt úgy tudta megszólítani, hogy a beszélgetések lebilincselőre sikerültek. Ezért mondom, hogy Albert Györgyinek a továbbiakban Albert Györgyi helyett csakis másokkal kellene foglalkoznia.