Feszültség és félelem

Noha karnyújtásnyira zajlottak az események - Izrael egyébként sem nagy ország -, a városokban nem lehetett érezni a frissen kitört véres harcok hatását. A biztonsági ellenőrzések még az ugyancsak akkortájt zajló izraeli elnökválasztások idején sem szaporodtak meg - volt azokból előtte is rendesen, főleg Jeruzsálem szívében.
Az országot járva feltűntek a berlini falra emlékeztető betonépítmények, a palesztin területeket, a Gázai övezetet, Ciszjordániát szinte már teljesen körülhatárolták. Izraeliek nem tehetik be lábukat például a bibliai Jerikóba és Betlehembe sem, ahol még a turisták számára is kalandos lehet az utazás. De ha már eljut az ember a Szentföldre, nem hagyhatja ki Betlehemet. Azzal viszont számolni kell: ha kitudódik, hogy valaki megfordult palesztin fennhatóságú városban, a visszaút során, a repülőtéren hosszú procedúrának néz elébe. Betlehemben lépten-nyomon találkozni katonákkal vagy rendőrökkel. Hál' istennek békén hagytak, azon meg gyorsan túltettem magam, hogy egy komor tekintetű palesztin szoldát, látva a taxi izraeli rendszámát, utánunk köpött.
Jeruzsálemben mindenkit mélyen megérint a múlt, a különböző vallások együttélése, de valahogy mégsem látni felszabadultan sétálgató embereket az óvárosban. Nyugisan lehet teázgatni (esetleg vízipipázni) az arab negyedben, miközben minden szempár a hírcsatornára állított tévé képernyőjére tapad. De nemcsak a palesztinkérdés és a várható izraeli lerohanás ad aggodalomra okot, a mindennapok is tartogatnak meglepetéseket. Már az első este megtapasztaltam, milyen egy bombariadó - tűzszerészek vizsgálták rendőrök gyűrűjében a buszon talált gyanús csomagot. Szerencsére a tragédia elmaradt. Ez olyan gyakori arrafelé, hogy a jeruzsálemiek már fel sem kapják a fejüket rá. Azon is csak a messziről jött idegen csodálkozik, hogy szexi fiatal lányok vállán géppisztoly lóg.
Miközben izraeli utazásomra készültem, barátaim rémtörténetekkel traktáltak: az életemre fognak törni, kirabolnak a bazárban, nem ajánlatos egyedül kószálni az utcákon. A háborús zóna közeléből visszatérve jelenthetem, senki nem bántott, fölösleges volt az ijesztgetés. Igazából a gázai villongások sem a turisták körében keltettek riadalmat. S hogy az izraeliek tekintetében mégis félelem bujkál? Szinte kézzel tapintható a feszültség? Ez a zsidó államban történelmi és sorsbéli következmény. Nemcsak a holokauszt hagyott mély nyomot a lelkekben, sokkal régebbi, évezredes keserűséget és fájdalmat cipelnek ott az emberek magukban.