Halászfalu nyugalmában

- A méntelep miatt költöztem a főiskola elvégzése után Vásárhelyre, onnan pedig Mártélyra - mondja Szalay Ferenc festőművész, aki még az ötvenes években, tehetséges freskófestőként keveredett a fővárosból Csongrád megyébe. - Minden reggel hatra jártam a tanyáról lovagolni. Tavasszal vittük a méneket fedeztetni, körbe mindenhová a határban: gyönyörű lovaglások, nagy ivások voltak, így ismertem meg a környékbeli embereket. Egy öreg zsokétól vásároltam magamnak lovat. Kellő körítéssel lőcsölte rám, mert nagy Háry János volt, de olyan szépen csinálta, hogy nem tudtam neki ellenállni.
Szalay Ferenc azonban - aki a hetvenes években megvásárolta a mártélyi szélmalmot - nem az első fecske volt. Az akkori halászfalut már a múlt század elején felfedezték a képzőművészek, elsősorban Tornyai János, aki a "vásárhelyi iskola" vezéralakjaként egy időben lakott is egy Mártélyhoz közeli tanyán. A Holt-Tisza partján művésztelepek, amatőr alkotótáborok követték egymást, a növendékek azután vissza-visszajártak.
- Teljes szabadságot élvez itt az ember - vallja Kiss Jenő szobrász, aki Szalay Ferenc tanítványa volt, és szintén sokat dolgozik egy Mártély melletti tanyán. - Talán a nyugalom teszi, talán az a hatalmas, sík tér, ami körülveszi. A szobrásznak sokat számít, hogy legyen tere, és a tanyán abból van a legtöbb.
Külön szempont lehet az is, hogy a falut csodával határos módon eddig sikerült építészeti szempontból kézben tartani, Csongrád megyében talán itt maradt meg a legtöbb autentikus parasztház, sőt az újonnan felhúzott épületek is - óvodától a művelődési házig - illeszkednek ehhez a faluképhez. Nem sérti a szemet a hetvenes évek sátortetős kockaház divatja, sőt a nyolcvanas évek tetőtér-beépítéses családi házai sincsenek annyira szem előtt.
- Egy képzőművésznek ideális támaszpont ez a hely - véli B. Kovács Emőke festőnő, aki a kilencvenes évek végén lelt otthonra Mártélyon. - Alkalmat ad a feltöltődésre, ugyanakkor minden elérhető. Közel van a város, sőt, ha ahhoz van kedvem, kisétálok az állomásra, felszállok a vonatra, és Budapesten termek. Az életem nagyon mozgalmas részén, a rengeteg bulizáson már túl vagyok, ma inkább az kapcsol ki, ha kimegyek a kertbe, és dolgozom. Aki keres, az itt is megtalál.