Megszigonyozott gladiátorok

A 180 és 192 között uralkodó Commodus köztudottan kedvelte a gladiátorok küzdelmét, ezért megszerezte magának a villájához közeli kis amfiteátrumot - tulajdonosa kivégeztetése révén -, ahol kedvére szórakozhatott, gyakorolhatott. A császár maga is többször megküzdött a képzett harcosokkal a római arénákban. Szinte mindig alulmaradt, és rangjához méltatlan hobbijával kiváltotta a szenátus rosszallását is. Meg azzal is, hogy az ellene küzdőket, a nyerteseket is, gyakran kivégeztette. A történettudomány szerint a császár halálát testőrei okozták egy gladiátorok fölött tartott ünnepi szemle közben, nem pedig Maximus, ahogy a filmben láthattuk.
Egy másik idevágó hír: Törökországban ókori gladiátortemetőt tártak föl, ahol több ezer csontra és három sírkőre bukkantak. A csontokon talált sérülések alapos vizsgálata után újabb bizonyítékokat találtak a gladiátorok küzdelmes életére és halálára. Sokuk maradványain gyógyult sérülések nyomait fedezték föl, amiből arra lehet következtetni, hogy a harcosok gondos orvosi ellátásban részesültek. Akadtak olyanok is, akiknek a torkukon keresztül kardot döftek a szívükbe, amikor az aréna közönsége erre lefelé fordított hüvelykujjal buzdítást adott, amelyet aztán a császár szentesített ugyanezzel a kézmozdulattal. Több koponyán találtak háromágú szigony általi sérülést, és észleltek négyszögletes csonthiányt is, amit valami tompa, kalapácsszerű tárgy okozhatott. A kutatók szerint ez utóbbival az aréna személyzete szabadíthatta meg kínjaitól a már halálosan sérült harcosokat.