Művér vészhelyzetre

A feladat persze nem ilyen egyszerű. Legfőképp azért nem, mert a vér igen bonyolult összetételű anyag (szövet), és olyan létfontosságú feladatokat tölt be a szervezet működésében, mint például az oxigén és az oldott tápanyagok szállítása a szövetekhez, szervekhez, illetve a szén-dioxid és a különféle bomlástermékek elszállítása tőlük. Éppen ezért a kutatóknak nem is célja az emberi vért minden tekintetben helyettesítő művér előállítása, hanem csak olyan pótvéré, amelyik az egyik legfontosabb föladatot, az oxigénszállítást betöltheti. Ennek mindenekelőtt sürgősségi esetekben lenne nagy haszna, például baleseti, műtéti vagy éppen harctéri körülmények között, amikor a vérveszteség gyors pótlásával életet lehet menteni.
A vérpótló készítmények tehát valójában mesterséges oxigénhordozók lesznek, amelyekkel biztonságosan át lehet hidalni a vészhelyzeteket, s ezután lehet majd valódi vérrel helyreállítani a sérült szervezet vérháztartását. Nagy előnyük lenne, hogy (például tubusban) sokkal hosszabb ideig eltarthatók, mint a valódi vér, tárolásuk nem igényel majd különleges körülményeket.
A művér oxigénszállító rendszerének megalkotásához több utat is keres a tudomány. Az egyik ilyen, hogy a kulcsfontosságú oxigénszállító molekulát marhavér vagy véradásból származó, lejárt szavatosságú embervér vörösvérsejtjeiből nyerik ki. A másik út, amelyet a nagy-britanniai Sheffieldi Egyetem kutatói választottak, újdonatúj megközelítés: megpróbálnak mesterségesen előállítani egy olyan molekulát (porfirinmolekuláról van szó), amely minden tekintetben nagyon hasonlít a valódi vér oxigénszállításért felelős alkotóelemére, a hemoglobinra.