Szűznemzéssel született

A kutatók minden lehetséges körülményt megvizsgáltak a szűznemzés bizonyítására. Így gondoltak a nemző állat "előéletére", azaz arra is, hogy esetleg még a befogása előtt párosodott. De mivel már három éve volt az állatkert akváriumának lakója, ezt egyértelműen kizárhatták. Mint ahogy az sem jöhetett szóba, hogy a nász az állatkert óriás akváriumában jött létre, mivel ott csak nőstény pörölycápák voltak. A döntő bizonyítékot végül a DNS-vizsgálat szolgáltatta, amelynek nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az utód csak az anya genetikai anyagait tartalmazta. Ez nyilvánvalóan hátrány a világban, hiszen az utód így nem kapta meg azt a teljes genetikai állományt, amit az ivaros szaporodás, az apa és az anya násza biztosít. Meglehet, ezért is járt szerencsétlenül a kis pörölycápa: alig jött a világra, máris megölte egy szintén akváriumlakó tüskés rája.
A szűznemzést legtöbbször valamilyen rendkívüli körülmény váltja ki - állítják a kutatók. Például amikor az ivaros szaporodás gátolt vagy nem elég hatékony a faj fenntartása, elszaporodása szempontjából. Ez utóbbi hatás érvényesül a levéltetvek esetében, amelyek ősszel ivaros úton szaporodnak és így a teljes genetikai állomány "vértezetében" élik túl a tél megpróbáltatásait. A túlélő nőstények azonban tavasszal már szűznemzéssel hozzák létre az új nemzedékeket, amelyek így inváziószerűen szállhatják meg a májusban-júniusban növő új hajtásokat.