Mit üzennek a vállfák?

De hogyan lesz egy hétköznapi tárgyból, melyre ruhákat akasztunk, szekrényből elővett, megoldandó problémakör? Olyan logikai játék, ami továbbgondolással számtalan abszurd variációt kínál? Például szögesdróttal bevont iraki, szögekkel kivert fakír-, sziámiiker-vállfát vagy a móri bankrablók töltényhüvelyes bűnjelét. Nemzetek, focicsapatok, pedantéria és trehányság, a béke és erőszak szimbólumát. Matematikai egyenletet vagy éppen egy üzenetet vállfáról letekeredő vécépapíron. Meghökkentő kompozíciók hosszú sorát a falakra, plafonra akasztva. Hogyan lehet a Május 1. Ruhagyár és néhai Klein Ferencz nyíregyházi szabómester vállfáiról, általában véve a vállfákról mesét, verset, viccet, apróhirdetést írni? Nagyszerűen, hiszen „a vállfa egyszerű, de nagyszerű, nem túl bonyolult, nem túl ritka, és egyetlen politikai mozgalom sem választotta jelképének”.

Hogyan keletkezik tehát efféle vállfás vállalkozás? A válasz egyszerű: kell hozzá egy iparművészeti egyetemet végzett, rajz–földrajz szakos tanár, jelesül Pecze János, a gönci Károlyi Gáspár Általános Iskola igazgatója. A gönci útikönyv, a nagy sikerű falvédő-kiállítás mellett sok más egyéb, most éppen a vállfaprojekt megálmodója, aki másként gondolkodik a szerinte megcsontosodott, életszerűséget, alkotásvágyat nélkülöző tanrendről, vizuális és környezetkultúráról, és diákjait „alkotótársnak” tartja.

Az alkotótársak, hetedikes-nyolcadikos gyerekek – közülük ottjártunkkor jelen volt Hersics Szandra, Molnár Csilla, Hajdú Gergő, Dula Nikolett, Koncsol Zsanett, Molnár Nikolett – először azt hitték, a tanár úr csak viccel, netán bal lábbal kelt fel. Mert vállfákat zsákszámra begyűjteni, lerajzolni, funkciójukat értelmezni, majd attól megfosztani, újakat tervezni, fából faragni, drótból hajlítani, internetről információkat beszerezni róluk ugyan mire jó? Eleinte úgy vélték, arra biztosan, hogy a tanóra gyorsan leketyegjen. De két hónap után egyre többet szórakoztak, délután iskolában maradtak, vállfával feküdtek és keltek, s a látogatók ámulatán ujjongtak: ami művészeknek a világon elsőként hat éve New Yorkban, négy éve Budapesten – vagyis a vállfakiállítás –, az most nekik is sikerült Göncön!

Akik ebben részt vettek, már soha nem tudnak úgy a szekrénybe nézni, mint eddig. Hiszen odabent a szekrénybe épített vállfa titkos ügynök éppen munkát keres, két vállfa pedig így beszélget: „Uram! Önnek kilóg a nyelve.” „Á! – legyint a másik. – Csak akasztás után!”