Az én képernyőm

Nyaralásból adódó néhány napos, tévézés nélküli boldog állapot után tegnap kora este kapcsolgattam a tévéadók között. Úgy hozta a sorsom, hogy egy időben három betelefonálós műsorba is sikerült belekattintanom. Amúgy alig van már olyan időpont s olyan csatorna, hogy ne botlanánk bele effélékbe. Hol van már az az idő, amikor a „drága Bolgár úr” rádiós műsora hatalmas indulatokat kavart! Most már rádiókban, tévékben csak az nem jut szóhoz, aki nem akar. Az ember ücsörög otthon, a vacsora megfőzve, mit lehet csinálni az esti filmig? Jé, itt egy telefon. Na, lássuk csak.
Nagy szerencsénkre annyi már a politikailag elkötelezett csatorna, hogy könnyű dolgunk van. A stúdióban többnyire neves, középkorú, piknikus alkatú újságírók várják epedve véleményünket. Mostanában, hogy mindenki megtalálhatja a világnézetének megfelelő műsort, nagyon ritka a kakukktojás. Biztosra lehet menni. Ha HírTV, akkor a miniszterelnököt, ha ATV, akkor az ellenzék vezérét szidják nagy hevülettel a betelefonálók. Hogyha jelzőik nagyon eldurvulnak, akkor a műsorvezető bágyadtan ejnye-bejnyézik. Már amikor megteszi. Pedig nem ártana, ha egyes nézőknek a teljesen alaptalan, legendákon alapuló tárgyi tévedéseit is helyretenné. Ez nem mindig történik meg. Amikor például egy nénike „saját szemével látta” O. V. várkastélyát a Hargitán, egy másiknak pedig biztos tudomása van Gy. F. pszichiátriai leleteiről, akkor a műsorvezetőnek bizony illene közbeszólnia.
Ha egy pillanatra nem figyelünk a tartalomra, azt hihetnénk, ugyanaz az izgatott, kissé reszketős, nagyon idős női hang beszél mindegyik műsorban. Megvan az oka, hogy miért ez a korosztály uralja ezeket a műsorokat: az időseknek kevesebb egyéb lehetőségük van véleményük kinyilvánítására. De az már részletesebb elemzést is megérne, miért ők a legkeményebbek, legeltökéltebbek, akikről mindenféle érvelés visszapattan. A telefonálók zöme felturbózott érzelmi állapotban mondja a magáét, s mivel nem a beszélgetés a célja, hanem csak a saját mondandójának közlése, a műsorvezető egy idő után feladja. Csak azt várja, mikor vesz levegőt a kedves betelefonáló, hogy villámgyorsan elbúcsúzhasson tőle. Mert hát a műsorvezetőknek sem éppen érdekfeszítő, ha az újságokban, tévés politikai műsorokban – általuk is – agyoncsócsált szlogeneket hallják vissza. Éppen ezért igen üdítő, amikor a nézői hozzászólás egy-egy eredeti gondolatot, felismerést tükröz. Ilyenkor felélénkül a műsorvezető is, aztán ismét visszahullhat az álmos megadásba. De ez igencsak ritka pillanat.