Anyanyelvi őrjárat

Olvasóink bizonyosan többször is találkoztak már olyan szavakkal, amelyek érezhetően magyar, nem pedig idegen szavak, de a  végükön levő képző mintha idegenül csengene. Van is ilyen szavunk jó néhány; legtöbbjükön valamilyen játékosság, bizalmas íz érződik. Ami leginkább közös bennük, az az, hogy míg az alapszavuk csakugyan régi, sok évszázada nyelvünkben élő szó, addig a képzőjük valóban idegen – többnyire latin –, de olyan idegen képző, amely magyar szavakkal is szívesen barátkozik.
A következő néhány példa talán elég annak igazolására, hogy ezek a szavak keverék voltuk ellenére voltaképpen nagyon is jól szolgálnak bennünket.
Bolondéria. Főleg a bizalmas nyelvhasználat szava. Jelentése: ’bolondos szeszély, hóbort’. A drogéria-, pedantéria-, pikantéria-féle idegen szavak görög-latin -éria képzője, íme, régi magyar szóhoz is kapcsolódik olykor.
Dicsériáda. Ez az ’ömlengő dicséret’ jelentésű szó a szintén görög-latin -iád(a) képzőnek köszönheti  tréfás színezetét. Igaz, a nyelvújítók jóvoltából dicshimnusz szavunk is van, de a dicsériáda is hasznos eleme szókincsünknek.
Dorgatórium. Körülbelül anynyit tesz: ’dorgálás’, de a latin ­(t)órium képzővel alkotott dorgatórium tréfás színezetű, s ebben különbözik a dorgálás-tól. Ugyanezzel a képzővel alakult pipa és szilva szavunkból a ma már régies pipatórium és a ’szilvapálinka’ jelentésű szilvórium is.
Egyetemista. A latin -ista képzővel alkotott szó. Ez a képző más magyar szavakhoz is nemegyszer kapcsolódik, például irodista, pápista, zongorista stb.
Kitaláció. A kitalál igéből a latin -áció képzővel alkotott, bizalmas jellegű szó. Rajta kívül ez a képző csak idegen eredetű szavak végén található meg: gesztikuláció, kalkuláció, provokáció stb.
Végül sétafikál, illetve sétifikál. A latin alapú -fikál igeképzővel alakultak. Latin eredetű szavainkban elég gyakran találkozunk ezzel a képzővel: glorifikál ’(fel)dicsőít’, kodifikál ’törvénybe iktat’, identifikál ’azonosít’ stb. A kevésbé ismert idegen szavak helyett persze jobb, érdemesebb a magyar megfelelőjüket használni, ha van. Az immár fél évezrede a nyelvünkben élő sétál szóból  e  képzővel alkotott játékos sétafikál vagy sétifikál azonban színes, kedves eleme nyelvünknek. Ezt érezhette Petőfi is, amikor egyik versében így írt: „Sétifikáltam így én is / Valaha, / Merthogy voltam, voltam én is / Katona.”