Sorvégen

Sem a „kicsik”, sem a „nagyok” nem kerülhetik el a táncossorsot. Nem olyan régen, a már Európa-hírű Szegedi Kortárs Balettnek mutattak ajtót az anyaszínházában. A pécsiek megadták magukat: a vasfüggönyt esztétikai lázadással bontogató Eck Imre színházi utódai gagyibaletteket mutatnak be sorozatban – nyilván a jegybevételt imádják istenként. A Győri Balett Markó Iván nélkül is kitartó szorgalommal tartja magát és a színvonalat. Eltűnt viszont a kicsi, de szép reményű szolnoki Szigligeti Tánctársulat, és elcsendesedett a két éve, országos feltűnést keltve újjáalakult dunaújvárosi Bartók Táncszínház.
A leglátványosabb küzdelmet most a miskolci táncosok vívják. A helyi színház öt éve folyamatosan alakuló tánctagozata egy októberi hosszú hétvégén négy nap alatt eljátszotta hét legsikeresebb, felújított premierjét. A főleg fiatalokból álló közönség zajos ovációval fogadta a példa nélküli, különleges előadássorozatot. Egy szerény óhajt ezúton tolmácsolok: a miskolci táncosok most már igazán megérdemelnének egy kis – legalább a lovakéval egyenrangú – biztonságot. Az akolmelegről meg a forró pillanatokról majd gondoskodnak maguk.