Visszakaptam a hitemet

– Van oka az ünneplésre, remekül sikerült a múlt éve!
– Csendben eltelt esztendőkön vagyok túl, mígnem újra mozgalmassá vált az életem. Sikeresek a fellépéseim, nemrég a Budapest Sportarénában hatalmas tömeg előtt énekeltem. Ez már csak azért is nagy dolog, mert némelyik felkapott külföldi sztár sem tudta megtölteni a csarnokot. Harmadik szólóalbumom, az Olyan, mint te öt hét alatt lett aranylemez, jó úton jár a platina felé. Tehát visszakaptam a hitemet. Persze eddig sem magammal voltam elégedetlen, hanem a szakmával.
– Banális kérdés, de nem tudom másként kérdezni: mi a sikere titka?
– Több mint tíz éve indultam el a könnyűzenei pályán. Mivel nem vagyok megasztár, nem hordoz a tenyerén a kereskedelmi média. Én „csak” a zeneszerető közönségre, a lírai mondandóra érzékeny hallgatókra támaszkodhatok. Szerencsére összetalálkoztunk… Elejétől kezdve igyekszem magas színvonalon teljesíteni. Kétszer meggondolom, hogy mihez adom a nevem, kivel dolgozom együtt. A maximalizmus persze önmagában kevés lenne, ha nem állna mellettem egy tehetséges zeneszerző, ügyes producer és kőkemény üzletember, Kiss Gábor – aki történetesen a férjem.
– Aki „eladja” a feleségét?
– Szó szerint. Persze az sem mindegy, mit „ad el”. Mindkettőnknek az a legfontosabb, hogy a produkcióban legyen tartalom, képviseljen valamilyen értéket. Sajnos a mai világ nem erről szól, a popzene színvonala is egyre lejjebb süllyed. Kétpólusúvá vált a műfaj: az egyik végletet a nagy generáció képviselői alkotják, a másikat pedig a megasztárok. A kettő között semmi nincs. Én az igényes popzene mellett tettem le a voksomat. S mivel korosztályom érzéseiről, témáiról énekelek, sokak szívébe beletaláltam. Ez lehet a sikerem titka is, amiről az előbb kérdezett.
– Azért jó hang is kell hozzá!
– Hát igen. Nekem sokat segített az út kiválasztásában, hogy reálisan láttam a helyzetet. Megfogalmaztam, ki vagyok, és mi a feladatom. Új lemezemre gond nélkül feltettem két dalt, mely a gyermekeimhez szól, holott két-három éve még úgy gondoltam, miattuk nem fognak elfogadni a szakmában. Ugyanis nálunk még nem volt példa arra, hogy kétgyermekes anyuka rajta legyen a slágerlistákon.
– Milyen érdekes, Madonna esetében ez a kérdés fel sem merül… Egy magyar anyuka maradjon csak a gyerekével, ne énekelgessen!
– Aki családot alapít, átkerül egy másik kategóriába. De én boldogan vállaltam, hogy emiatt háttérbe szorulok.
– Nem volt veszélye annak, hogy évekre eltűnt?
– Ezen egy pillanatig sem gondolkodtam. Csak az foglalkoztatott, hogyan lehetnék a világ legjobb anyukája. Az énekesi pályán már elértem néhány dolgot, voltam az Unisex zenekar tagja, szerepeltem harminc ember és kétszázezres tömeg előtt is, lemezeim jelentek meg. Miközben otthon voltam a két pici lányommal, a televíziót és a bulvárlapokat elárasztották a villalakók és a megasztárok. Erre nem számítottam. Hogyan tudok én majd újra labdába rúgni? – kérdezgettem magamtól. Megmondom őszintén, nem sok esélyét láttam a visszatérésnek.
– Talán ha a bulvársajtó belemászik az életébe…
– Egy boldog család nem érdekes nekik. Hál’ istennek ma sem zaklatnak. A nehezebb utat választottam.
– Az előadásmódja is „megfogja” az embert. Én szomorúságot, melankóliát érzek a hangjában.
– Csak másokra hagyatkozhatok, akik képzettnek és érettnek tartják a hangomat. Érzelemgazdagságot, sokszínűséget vélnek felfedezni benne. Mivel pályám során elég sok küzdelemben volt részem, magam is kritikusan szemlélem a világot, nem mindig van okom arra, hogy kicsattanóan boldog és önfeledt legyek. Nyilván ez hat az énekstílusomra.
– Mire tanították a kudarcok?
– Segítettek megtalálni önmagamat. Megfogalmaztam a tanulságokat, és megpróbáltam a kudarcok jó oldalát nézni. Független tudtam maradni a külső tényezőktől, azoktól a dolgoktól, melyek az életemet így vagy úgy befolyásolhatták volna. Már csak a belső énemre figyelek.
– Miről álmodozott egri kislányként, majd szentesi drámatagozatos gimnazistaként?
– Ahhoz hasonlóról, amiben most van részem. Sikeres énekesi pályáról, harmonikus családról. Mindkettő megadatott. Többre nem is nagyon vágyom.