Anyanyelvi őrjárat

Érdekes kérdést tett fel Bujka Gáborné levélírónk: „Évek óta zavar a nemegyszer hallható, sőt olvasható vasár és ünnepnap kifejezés. Mi az a vasár és hogy kerül oda az ünnepnap elé? Talán a vásár szó változata? De annak egyetlen szótárban sem találom vasár alakját, s a hetivásárok napja különben is többnyire valamelyik hétköznap!”
Ahogy olvasta s levelében leírta, már eleve hibás a kifejezés, ugyanis hiányzik belőle a vasár- szó mellé mindenképpen kiteendő kötőjel. Ez jelzi, hogy a szóhoz hozzátartozik a nap utótag is, csupán az egyszerűség kedvéért nem írjuk le kétszer. A kötőjel elhagyása hasonlóképpen hiba ebben a ma már egyre kevésbé gyakori, de még fel-felbukkanó szolgáltatásmegnevezésben: rágcsáló és féregirtó. Kötőjellel írva ez valóban rágcsálók és férgek irtására vállalkozó iparost jelent, kötőjel nélkül azonban azt – persze most szándékosan magyarázom félre a szöveget –, hogy a féregirtó mester  rágcsálókat is hoz magával a munkához.
De menjünk tovább! Az elnevezésbeli vasár- forma csakugyan  a vásár alakváltozata, vagyis a vasárnap  eredeti jelentése valóban ez: ’a vásárok napja’. Ennek magyarázata az, hogy ez az elnevezés még a pogány korban, a XI. század előtt keletkezett, mégpedig a perzsa eredetű vásár és az ’idő, időtartam’ jelentésű nap összetételeként. Eredetileg a vásározással, vásártartással kapcsolatos munkaszünetre, munkaszüneti napra vonatkozott, s csak később, Szent István uralkodása idején vált a keresztények heti ünnepnapjának jelölőjévé. Egy ideig még ekkor is volt valóságalapja a szónak, mivel egykori magyarjaink még a kereszténység felvétele után is vasárnap tartották a vásárokat, Árpád-házi királyunk, Szent László azonban ezt a „pogány szokást” az egyház tilalmának érvényt szerezve megszüntette, a vasárnapi vásártartást betiltotta. Attól kezdve a vásárok napja – mint ahogy levélírónk utalt is rá – csak valamely hétköznap lehetett, vasárnap nem. Számos helynevünk árulkodik is arról, hogy az általa megjelölt városban, községben mely napokon tartják (vagy tartották) a vásárokat. A baranyai Hetvehely (korábban Hétfőhely) községben például hétfő volt a hetivásárok napja, a szlovákiai Tardoskedden a kedd,  Csíkszeredában a szerda,  a szepességi Csütörtökhelyen a  csütörtök stb.
Amikor az egykori vásárnap szó lényegében elvesztette eredeti jelentését, sőt szinte ellenmondásba került azzal, akkor első eleme, a vásár úgynevezett elhasonulással vasár alakká fejlődött át. Szép példája ez annak, hogy nyelvünk belső változásai szinte mindig a minél könynyebb, minél jobb megértést segítik elő. Itt is.