Anyanyelvi őrjárat

Legtöbb olvasónk bizonyára jól ismeri ezt a kifejezést, s azt is tudja, hogy jelentése ez: ’aprólékosan, az elejétől a végéig részletesen’. Azon azonban többen is fennakadhatnak – mint ahogy egy nekem ez ügyben telefonáló olvasónkkal néhány napja meg is történt –, hogy a töve és a hegye birtokos személyragos forma helyett a tövi, hegyi változat áll. „Tudom, hogy az élőbeszédben többnyire valóban így használjuk – mondta nekem nagyjából ezekkel a szavakkal a telefonáló –, de az írás mégiscsak más. Ám a szótárakban, még a helyesírási szótárban is ezt a pongyola formát találjuk. Van ennek valami különösebb oka?”
Igen, van, de mielőtt ennek megokolására térnék, megjegyzem: nemcsak az élőbeszédben, s nem is csak a szótárainkban találhatjuk meg ezt a változatot, hanem a nyomtatott szövegekben, újságokban, könyvekben is ez a megszokott. A Magyar szólások és közmondások szótára például több újságnyelvi példát is idéz rá. Íme, egy ezek közül: „Egyikünk sem mondhatja el, hogy töviről hegyire ismeri a magyar társadalmat és annak ünnepi szokásait.” Most pedig következzék a válasz a kérdésre!
Kétségtelenül igaz, hogy az egyes szám 3. személyű birtokos személyrag magas magánhangzója helyesen e, illetve bizonyos toldalékok előtt é: kedve, kedvében (jár), öröme, örömét (leli benne). Néhány – többé-kevésbé állandósult – kifejezésben azonban a kissé népies árnyalatú i-s változat ragadt meg, nemcsak az írott formáknál általában kissé valóban pongyolább, hanyagabb élőbeszédben, hanem még írásban is. Ezekben az  így megszilárdult formákban, például enyhébb káromkodásokban, mint A mindenit!, A kiskésit!, továbbá olyan kifejezésekben, mint azon frissiben ’rögtön’, egyszeriben ’hirtelen, valami után rögtön’, se szeri, se száma ’nagyon sok van belőle’, az i-ző változat már csak azért is jobb a tulajdonképpeni szabályosnál, mert akár félreértéseket előzhet meg. Más ez: minden ízében ’egész testében, teljes mivoltában’ (reszket), mint ez: ízibe vagy íziben ’azonnal, nyomban’. Ez utóbbi jelentésben az ízében  forma szinte elképzelhetetlen.
Nagyjából így vagyunk a töviről hegyire kifejezéssel is. Így szoktuk meg – vagy esetleg a még népiesebb, egyébként szintén elfogadható tövirül hegyire formában –, olyannyira, hogy helyette a tövéről hegyére változat akár finomkodónak érződhetne, s akár zavart is okozhatna. Ezért ajánlják az ilyen esetekben szótáraink is az i-ző formát.
Abban reménykedem, hogy a telefonáló felvetett kérdésére, noha annak elágazásait töviről hegyire nem tárgyalhattuk meg, egészében véve sikerült megnyugtató választ adnom.