Hang-erő

Filisnek lenni Szentegyházán és környékén nagy büszkeség. Az együttest száztagú kórus és negyventagú zenekar alkotja, s az igen színvonalas helyi ének-zene oktatásnak köszönhetően utánpótlásban soha nincs hiány. Aki nem tud két-háromszáz népdalt, annak esélye sincs, hogy a csapatba kerüljön. S ha már ott van, nem hiányozhat a próbákról, melyek sokszor késő estébe nyúlnak. Mindez nem mehet a tanulás rovására, a székely gyermeknek pedig a munkából is illik kivenni a részét. Mert szép dolog, hogy a Filharmóniával messzi országokba, tájakra is eljuthat, de odahaza őt is várja a jószág, a kert, a konyha, a határ.
Haáz Sándor karvezető – az együttes lelke – harminc évvel ezelőtt, a marosvásárhelyi pedagógiai főiskola zeneszakának elvégzése után került a kisvárosba. Az iskola alsó tagozatában furulyacsoportokat, a felsőben rezesbandát hozott létre, s közben szorgalmasan gyakorolt a vonósokkal is. Így alakult meg a vonós-fúvós zenekar, amely nemsokára együtt lépett fel a kórussal. Nem egy családban már a szülők is az együttes tagjai voltak. S akad olyan, ahonnan két-három gyerek is járt vagy jár a „Filibe”. Nyári estéken a tábortüzek mellett felcsendülnek a népdalok is. Ezekből hangzott el jó néhány az ünnepi hangversenyen. S én még ilyen szépen, ennyi átéléssel énekelni gyermekeket nem hallottam. Tisztaság és béke áradt ránk a dallamokból, s valamilyen megmagyarázhatatlan erő. Egyik-másik kedves dalom hallatán bizony kihullottak a könynyeim, s láttam, nem vagyok egyedül...