Anyanyelvi őrjárat

Kálmán Ádámné olvasónk nemrég a következő kérdéssel fordult hozzám: „Szeretnék választ kapni egy olyan kérdésre, amely már évek óta foglalkoztat. Mi az oka annak, hogy egy-egy szavunkat rendszeresen duplázós formában használjuk? A csere helyett azt mondjuk: cserebere, a tarka helyett pedig: tarkabarka. A barkát még csak érteném, mert ismerem a szót, de nem tudom, mit keres a tarka mellett. A bere pedig szerintem nem is jelent semmit. Vagy mégis?”
A nyelvészetben ikerszavaknak nevezzük az efféléket. Az ikerítés, amelynek eredménye az ikerszó, egy játékos szóalkotási mód. Az így alkotott szavakban a „duplázós” rész önmagában többnyire nem jelent semmit, de az ezzel bővült szó mégis más vele, mint nélküle. A csiga szónak például a puhatestűek törzsének egyik osztályától kezdve az egykori igazságszolgáltatás egyik kínzó-, illetőleg vallatóeszközéig tíznél is több jelentése van, a belőle szintén játékos ikerítéssel megalkotott, tehát „duplázós” csigabiga szó azonban csak ’élő csiga’ jelentésben él, s még így is inkább csak a gyermeknyelvben, illetve tréfás nyelvhasználatban, dalocskákban (Csigabiga, gyere ki, / ég a házad ideki!).
A kérdésben szereplő cserebere és tarkabarka sem ugyanazt jelenti, mint a csere és a tarka. A cserebere jobbára csak kis értékű tárgyak gyakori cseréjét jelenti, a csere jelentéstartománya ellenben jóval gazdagabb, a tarkabarka pedig, amelyben a barka szónak semmi köze a fűzfa barkájához, harsányabb, rikítóbb, mint a tarka: ’nagyon tarka’!
Olvasónk két példájában – és az általam hozzátett csigabigában – az első szó duplázódott. Ám legalább ilyen gyakori a fordított irányú ikerítés is: diribdarab, gizgaz, icipici, irul-pirul, izeg-mozog, limlom, mendemonda stb., és olyanok is vannak, amelyeknek a tagjai önmagukban vagy egyáltalán nem használatosak (cókmók, dínomdánom), vagy éppen ellenkezőleg: mindkettő külön is él (dúl-fúl, tipeg-topog).
Feltűnhetett olvasóinknak, hogy a példák egy részében kötőjel is van. Azokban használunk kötőjelet, amelyeknek elemei külön-külön is elláthatók ragokkal, képzőkkel: irult-pirult, izgés-mozgás.
Egy szó mint száz: ikerszavaink használatának sok csínja-bínja van. Bánjuk is hát velük csínján!