Kalit(ka)

Éppen fordítva! Nem ebből lett a kalitka, hanem abból született ez a forma! A kalitka nyelvünkben szláv eredetű szó, amely a bolgárban és a szlovákban ma is él kletka-, klietka-féle alakban. Madarak, kisebb állatok tartására szolgáló, ketrecszerű, rácsos házikót jelent ott is, nálunk is. A több mint fél évezreddel ezelőtt átvett kletka-féle alakból a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával nálunk kaletka lett, majd ez idővel kalitká-ra módosult.
A kirakatban látott kalit formára csak a XIX. századtól vannak adataink. Az első 1829-ből Vörösmartytól, aki egy helyütt így írt: „Ki a macskának ád tanácsot, az szelet kalitba zár.” De más jeles íróink és költőink is nemegyszer használták ezt a kalitka szó végének elvonásával alkotott, költőinek érzett kalit formát. Arany János például Epilogus című versét így fejezi be: „Most, ha adná is már, késő: / Egy nyugalom vár, a végső; / Mert hogy’ szálljon, / Bár kalitja már kinyitva, / Rab madár is, szegett szárnyon?”
Nem a kalit az egyetlen olyan szavunk, amely a nyelv használói által kicsinyítő képzőnek érzett -ka végződését elveszíti. Ilyen a vörösborfajtát jelentő kadarka szavunk, valamint a közismert, lapos testű vérszívó rovarnak a neve, a poloska. Történetesen ez a két szó is szláv eredetű. A kadarka a szerbben és a horvátban egyaránt meglevő – és szintén a borfajtát jelentő – skadarka átvétele. A szó elején levő s hang itt is a mássalhangzó-torlódás elkerülése végett maradt el a magyarban. A poloska nyugati szláv eredetű, közvetlen megfelelője a cseh nyelvjárási ploška. Mindkettőre érvényes ugyanaz, amit a kalit-ról is megállapíthattam: megrövidült, kadar, illetve polos alakjuk csak jóval a teljesebb szóalak átvétele után jött létre nálunk. A kadar-ra csupán 1942-től, a polos-ra pedig 1912-től van adatunk.
Azonban bármennyire újak is, mind a három csak bizonyos szövegkörnyezetben él: a kalit a költői nyelvben, a másik kettő a bizalmas, tréfás nyelvhasználatban. Sőt, már onnan is mindinkább kiszorulnak.