Nem érdemes sírni a múlton

– Örül annak, hogy visszatért a képernyőre?
– Valójában én nem hagytam abba a televíziózást, csupán kevesebbet szerepelek. Vezettem például az Örökös tagság gálaműsorát, majd az azt követő ötvenperces portréműsorokból hármat én készítettem. Ez évi négy alkalom.
– Nem tartja kevésnek?
– Egyáltalán nem. De a 100 év – Játék a színház című sorozatban újra a kamera előtt állok, és megint többet dolgozom a kollégákkal. Úgy rögzítjük a részeket, mintha élő adás lenne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs bennem drukk.
– Hogyan lett a produkció műsorvezetője?
– Amikor nyár elején vége lett a Nyugat – 100 című adássorozatnak, a stáb egy emberként sóhajtott fel, de jó lenne folytatni. A forma adott volt, a tartalom pedig a magyar színháztörténet lett. Az MTV kulturális főszerkesztőségének vezetője, Sipos Pál kért fel a háziasszonyi szerepre.
– Nagy kedvvel vállalta?
– Természetesen, mivel a színházat eleve szeretem. Nemcsak a játék varázsol el, hanem a játékosok is. Korszakos színészek, legendás korszakok kerülnek a fókuszba. Az archívumban több mint nyolcszáz színházi előadás felvétele található, bőven van tehát miből válogatnunk. A sorozat fontossága a kultúraközvetítésen túl éppen abban rejlik, hogy ezeket az értékeket felmutassuk.
– Hány részre számítsunk?
– A tervek szerint tizenhat fejezet készül, éppen most vesszük fel a tizenegyedik és a tizenkettedik részt, melyek témája az operett, illetve az alternatív színház. De máris érzékeljük, hogy nem tudunk minden területet végigvenni. Bármennyire fáj, olykor kimaradnak az adásokból a legendás színészegyéniségek, úgyhogy azon törjük a fejünket, miként lehetne őket egy műsorban összehozni.
– Eddig tíz rész került képernyőre. Vészesen közeledik a sorozat vége…
– Ennyit terveztünk. A színháztörténetből száz évet ível át a műsor.
– Mi lesz a következő játék?
– A hétköznapokban az m2 műsorigazgatóságának helyettes vezetőjeként nem az egyes műsorokhoz, inkább a csatorna egészéhez kapcsolódnak a feladataim. A nyitottságot, a tanulást, a hagyományok és a kulturális értékek továbbvitelét tartom a legfontosabbnak. Ezért biztos vagyok benne, bármibe is kezdünk, úgy fogunk minőséget nyújtani, hogy a múlt értékei mellett az újdonságok is megjelennek a műsorokban.
– Egy időben élő színházi közvetítéseket is láthattunk az MTV műsorán. Miért álltak le ezekkel?
– A színházközvetítés drága műfaj – fizetni kell például a jogdíjakért –, a televízió anyagi lehetőségei pedig korlátozottak. A pénzhiány nem újdonság számunkra, hiszen eddig is pályázati pénzekből vagy támogatásokból tudtunk helyszíni közvetítéssel jelentkezni. De a szándék továbbra is megvan, az őszi szezonban négy színházi előadást rögzítünk, köztük a Magyar Állami Operaház Fidelióját.
– Visszatérhet a televíziózás aranykora is, amikor egymás után készültek a saját gyártású tévéjátékok?
– Az egy másik korszak volt, másik társadalmi közegben. Nem érdemes visszasírni a múltat. Az értékeket és az erkölcsi normákat kell megőrizni, a célokat, amelyek most is vállalhatók.
– Kulturális csatorna lehet az m2?
– Nem lenne szerencsés ennyire leszűkíteni a profilt. Kulturális témák mellett tudományos ismereteket is közvetítünk. Napi rendszerességgel jelentkezik például a Válaszd a tudást! című műsorunk. De az életmódtól a lelki egészségen át a tudatos környezetformálásig sok minden beleillik az elképzeléseinkbe.
– Milyenek a visszajelzések?
– Pozitívak, bár tudjuk, hogy rétegigényt elégítünk ki. Közszolgálati feladatot teljesítünk, ezért szerencsére nem kell a minőség rovására kompromisszumokat kötnünk, nem figyeljük remegő tekintettel, hogy egyik vagy másik műsorunkkal párhuzamosan mi megy a többi csatornán. A nézettségi mutatóink pedig egyre biztatóbbak.