Most akkor sírjunk vagy nevessünk?

Égető bizonyíték
Az állandóan együtt alkotó Coen-testvérek, miután elnyert négy Oscar-díjat legutóbbi filmjük, a Nem vénnek való vidék (köztük a legjobb film és a legjobb rendezés díját is), ezúttal valami vidámabbal álltak elő. Új filmjük egy könnyed(nek látszó) groteszk szatíra, amelyben sokszor nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk a szerencsétlenkedő, nem túl elmés szereplők kalandjain. Az a bizonyos égető bizonyíték valójában nem is bizonyíték: csak egy CD, amely egy volt CIA-ügynök emlékiratait tartalmazza, és gyorsan kiderül róla, hogy semmi jelentősége nincs. Mégis körülötte forognak az események, mert megtalálja két ügyefogyott edzőtermi alkalmazott: egy izomagyú pojáca, és egy plasztikai műtétre gyűjtő középkorú nőcske. Megpróbálják zsarolni az exügynököt, sikertelenül, így aztán az orosz konzulátuson próbálkoznak. Közben az exügynököt csalja a felesége azzal a fickóval, aki internetes randit hoz össze véletlenül az edzőtermi nővel, szóval a szálak cseppet összekuszálódnak…
(Színes, feliratos amerikai-angol-francia film, 96 perc)

Kaméleon
Goda Krisztina nevéhez az elmúlt évek két legnagyobb magyar kasszasikere fűződik: a Csak szex és más semmi, valamint a Szabadság, szerelem. A különböző műfajok sémáit biztos kézzel alkalmazó rendezőnő ezúttal egy szélhámosfilmet készített, némi vígjátéki és thrilleres beütéssel. Filmjének főhőse Farkas Gábor, az egykori intézetis fiú, aki jóbarátja és hű fegyverhordozója segítségével csalásból él: csalódott és öregedő nők bizalmába férkőzik, hogy aztán kiforgassa őket a pénzükből. Amikor azonban egy fiatal, vonzó és okos balerinát szemel ki következő áldozatul, emberére akad benne – főként mivel elkezd érzelmeket is táplálni a nő iránt. A Kaméleon cselekménye jól bejáratott sablonok mentén halad, még a kötelező nagy fordulat is megvan a végén, csak épp a természetesség, a spontanietás, az életszerűség hiányzik belőle. Ugyanez elmondható a hangulatáról és a karaktereiről is: mintha műanyagból készült volna az egész film, két emlékezetes epizódalakítást kivéve – Kulka János mint meleg orvos, és Csányi Sándor, mint ripacs sorozatsztár igazán emlékezeteset nyújt.
(Színes, magyar film, 102 perc)

Csereüvegek
A filmekben mindig fiatalok szerepelnek, a filmek mindig a fiatalok életéről és problémáiról szólnak – hallhattuk már sokszor ezt a panaszt az idősebbektől. Nos, a cseh Csereüvegek törleszt a filmeseknek az idősebb korosztállyal szembeni adósságából: főhőse nyugdíjba vonuló prágai irodalomtanár, aki nem kér a csendes otthoni semmittevésből, hanem új kihívások és munkák után néz. Így aztán biciklisfutár lesz, majd egy csúnya esés után inkább egy bolt üvegvisszaváltó ablakánál találja meg a helyét. Innen irányítja a hozzá közel állók életét befolyásoló szálakat: hisz mindenki boldogságra vágyik, ő pedig igyekszik összehozni azokat, akik ezt meg tudják egymásnak adni. A saját házassága az egyetlen, amelyről közben elfeledkezik… A Csereüvegek legnagyobb erénye, hogy a csendes humorú, és életbölcsességgel megfűszerezett szórakoztatás mellett érdekes tud lenni a fiatalok számára is, mert képes általános érvényre emelni a főhőse problémáit.
(Színes, feliratos cseh-angol film, 100 perc)

Vicky Cristina Barcelona
Woody Allen, a mára élő filmtörténeti jelenséggé öregedett kedvenc neurotikus-szemüveges értelmiségink néhány éve gondolt egyet, és megelégelve az amerikai filmipar finanszírozási rendszerét, otthagyta imádott New Yorkját, hogy Európában készítsen filmeket. Forgatott is rögtön hármat Angliában, most pedig itt a Spanyolországban készített darab. Amely egyszerre spanyolos és woodyallen-es: a rendező humora kellemes összhangzatot produkál a mediterrán lazasággal, csak az intellektualitásából veszt kissé. A történet is tipikusan Woodyra jellemző párkapcsolati vígjáték, spanyolos szenvedélyekkel fűszerezve: két amerikai diáklány Spanyolországban nyaralva ugyanabba a sármos festőbe szeret bele, és mindketten az övéi is lesznek. A gondok abból adódnak, hogy egyikük épp férjhez készül menni valaki máshoz, a másik pedig ugyan odaköltözik a festőhöz, de nem számol annak vérmes exfeleségével. Mindez igazi sztárparádéval előadva: a diáklányok szerepében Scarlett Johansson és Rebbecca Hall, a festő Javier Bardem, az exfeleség Penélope Cruz.
(Színes, szinkronizált spanyol-amerikai film, 96 perc)