Fedezzük fel a zsenit!

Vajda csupán harminchárom évet élt, tüdőbaj vitte el. Alkotói időszaka viszonylag rövidnek, ugyanakkor tartalmasnak és korszakalkotónak mondható. A Képzőművészeti Főiskolán Csók Istvánt tudhatta mesterének, először a Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán szerepelt. Nem volt tagja a szentendrei művésztelepnek, ettől függetlenül már pályája elején a maroknyi festőből álló „szentendrei fiatalok” meghatározó alakjának számított, az első világháború után kibontakozó progresszív irányzatokat képviselő Európai Iskola pedig a magyar avantgárd legendás festőjeként tartotta számon.
Üdvözlendő a Magyar Nemzeti Galéria szándéka, miszerint Vajda Lajos jellegzetes motívumokból álló, erőteljes képi világot tükröző alkotásaiból átfogó kiállítást rendezett. Mintegy 250 művet mutatnak be budapesti és vidéki közgyűjteményekből, illetve külföldi és hazai magángyűjteményekből. Alkotások, magyarázó szövegek és dokumentumok segítségével kísérhetjük végig a művész életútját. Láthatók legjellegzetesebb munkái a kamaszkori rajzvázlatoktól kezdve a korai konstruktív kísérleteken át az izgalmas fotómontázsokig. Külön csoportot alkotnak az érzékeny színvilágú maszkos képek, a háború rémét idéző szürreális víziók, a komor hangulatú szénrajzok. És természetesen kiállították Vajda Lajos életművének kulcsdarabjait is, köztük a Felmutató ikonos önarckép és a Szentendrei házak feszülettel című festményét is.
A gyűjteményes kiállítás február 22-éig látható Budapesten, azt követően pedig a tervek szerint több európai városban és a tengerentúlon is bemutatják majd az anyagot.