Kellék egy péntek estéhez

Bieder József kellékes előadás után teszi a dolgát: pakol az üres színpadon, s felnézve, váratlanul a közönséggel, méghozzá telt házzal találja magát szembe. Innen indulunk. A helyzet feszült. Kern András nagyon jól használja a közönséget, és megteremti azt a szituációt, hogy mi is valóban zavarban legyünk, és élvezzük azt, hogy rólunk van szó, de valójában mégsem vagyunk kitakarva, mégsem vagyunk annyira pőrén hagyva. Egészen pontosan ez mégsem igaz, mert a darab elején még mi, a közönség is látszódunk.

Az első negyedórában ugyanis még égnek a nézőtéri fények, és a kőszínházakhoz szokott közönség érezhetően feszeng. Halkan meg is kérdezi valaki mögöttem, hogy mikor kapcsolják már le a villanyt, mert neki ez így nem színház. Aztán lekapcsolják, és mindenki teszi a dolgát. Kern színészhez illően eljátssza a darabot, a közönség pedig közönséghez illően végigüli.

Én az újév második napján láttam a Kellékest, s talán a szilveszteri kábultság, bambaság is hozta, hogy Kern Andrásnak a darab közepe táján ki kellett szólnia, hogy ugyan már, egyszer, csak egyszer az életben tapsolják már meg a kellékest. A közönség pedig, mint a kisgyerek, akit rajtakaptak valamin, azonnal tapsolni kezdett, s hogy még egyszer le ne szidják, onnantól kezdve minden poént megtapsolt.

Hogy pontosan mi is történik a darabban? Szinte semmi. Egy kisember elmondja az életét, elmeséli a színház belső világát, onnan, a színpad mögül, az előkészítő személyzet szemszögéből. Persze a kisembernek ez a semmi a minden, és ez a semmi-minden viszonylat határozza meg a darab ritmusát.

Az előadás a saját ritmusából csupán akkor lép ki, kap egy kis lendületet, frissességet, amikor megtudjuk, a kellékes valójában színész akart lenni, de hát sajnos, a gyenge kezdet után erős visszaesés következett. Azonban Kern élettel tölti meg a vágyvilágba visszajáró karaktert, különösen akkor, amikor mint kellékes nagy színész elődöket utánoz, parodizál. Csakhogy egyet említsek példaként: Tímár József alakítását Az ügynök halálából, amelyről Keleti Éva híres kétbőröndös képe is készült.

Azonban a kisember élete kicsi is marad, nem volt és nem is lesz világmegváltás, sem elsöprő színpadi siker. Marad az élet szürke horizontja, amelyen egyetlen változás tapasztalható: a kellékes egy hete már nem iszik, igaz, ebbe az ésszerű döntésbe majdnem bele is hal, és ezt mi pedig, a közönség nagyon lelkesen meg is tapsoltuk.