Még jőni kell

Igaz, csak az első két versszakát, azaz „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar;” stb. De azért a költemény további részeit is ismerjük, ha máshonnan nem, iskolai tanulmányainkból. Hogy most erről írok, az Zagyvai István budapesti olvasónk „lelkén szárad” – az idézőjellel, remélem, világossá tettem, hogy e kifejezést nem rosszalló, hanem elismerő értelemben használom! –, ugyanis kérdése ennek a nagy versnek egy további, már nem énekelt szakaszára irányul. Íme, a kérdés!
„»Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor …« – Kedves Tanár Úr! Jó ez így? Ha a vessző helyett három pont állna a kell szó után, akkor talán még mindnyájan jobban éreznénk, hogy a töprengő bizakodás (»Még jőni kell«) a leghatározottabb irányba fordul, s csak ahhoz (»még jőni fog«) kell igazítani az alanyt. De így (»Még jőni kell … egy jobb kor«) nem sántít egy kicsit?”
Pontosan úgy van, ahogy olvasónk gondolja. Az idézett rész formailag valóban sántít, mivel a „Még jőni kell” részhez ez a forma illene: egy jobb kornak, ám a költő nyilván tudatosan igazodott a közvetlenül előtte álló részhez, ezzel emelve ki annak a fontosságát. Hogy ez szándékos, az jól kiderül a következő versszakból, amelyben ugyancsak a „jőni fog”-hoz igazodik az alany, holott nem is az áll közvetlenül előtte! Figyeljük csak meg! „Vagy jőni fog, ha jőni kell / A nagyszerű halál…” Íme, itt a „jőni fog” nincs is közvetlenül az alany előtt, s mégis ez tartozik szorosabban a „nagyszerű halál” alanyhoz!
S ha már olvasónk kérdésére válaszoltam, hadd fűzzek hozzá a vers e részéhez én is egy magyarázó megjegyzést! Feltűnhet olvasóinknak, de tőlem az évek során már többen meg is kérdezték, hogy il-lik-e egyáltalán a halál elé a nagyszerű jelző. Lehet a halál nagyszerű, azaz ’pompás, remek, kiváló’?
A válaszom: egy költő megteheti, hogy ilyen emelkedett, magasztos hangon szól még a halálról, az elmúlásról is, ám itt nem ez a magyarázat. Nagyszerű melléknevünk ugyanis, amikor az 1780-as években felbukkant, még korántsem a ma szokásos jelentésekben élt, hanem egyszerűen azt jelentette: ’nagy kiterjedésű, nagyon nagy’. Első előfordulásában egy földrengésről írja azt egy újság, hogy „nagyszerű károkat” okozott. Csak a német großartig szó hatására fejlődött ki idővel a szónak ’kiváló, pompás, káprázatos’-féle jelentése.