Puskás Öcsi márciusban feltámad!

– Sok film készült már Puskásról, még több könyvet adtak ki róla. Miben lesz új vagy más az ön dokumentumfilmje? Csak nem abban, hogy a „legtöbb Puskást tőlem kapják”? - kérdeztük Almási Tamás filmrendezőtől.
– Mielőtt elkezdtük a forgatást, megnéztem a Puskásról szóló magyar és külföldi filmeket, összeállításokat. Ezek általában a focista Puskást mutatták be. Nálunk a teljes emberi és nem akármilyen életpálya jelenik meg, a 20. század történelmébe ágyazva. Azt a  jellemfejlődésen átment futballistát mutatjuk be, akit később Magyarországgal azonosítottak. Ilyen típusú film nem készült róla. Külföldön is forgattunk.

– Mások is megtették ezt.
– A spanyol-, görögországi és a londoni, bukaresti felvételek is a teljes életpálya bemutatásáról szólnak. Ezek egy része csak a dvd-n lesz látható a nagyfilm terjedelmi korlátai miatt. Így is majdnem kétórás a film.

– Mit tapasztalt a külföldi helyszíneken: életben tartják még a Puszkasz-legendát?
– Azt szoktam mondani: ha Magyarországon szeretik, Spanyolországban imádják, Görögországban rajongva beszélnek róla. Bukarestben és Madridban is megtörtént, hogy túlsúlyt kellett volna fizetnünk a repülőtéren, de amikor megtudták, hogy Puskás Öcsiről forgatunk, azonnal eltekintettek a fizetéstől.

– E film alapján hogyan lehetne jellemezni Almási Tamás Puskás-képét?
– Volt a film elején egy monológ, amelyet gyerekkori emlékem alapján írtam. Amikor az 1954-es berni döntőt közvetítették, öt és fél évesen a házunk udvarán fociztam, s miközben Szepesi sírt, én mosolyogtam, mert a csapatban én voltam Puskás és gólt is rúgtam. Ez a film nem életrajzi lexikon, éppen arról szól, én milyennek látom Puskást. Mégis a legteljesebb anyag Puskásról, és hogy ezt a történetet el lehessen mesélni, majdnem játékfilmes dramaturgiával készült. Lehet sírni, nevetni, drukkolni, örülni. Mindehhez drámai csúcspontokra kellett elérni. Ilyen 1956, ilyen pillanat hazátlanná válása, s az is, amikor 1981-ben hazajön.

– Találkozott-e olyan életrajzi adalékkal, történéssel, ami önnek is újdonságot, meglepetést jelentett?
– Legyen meglepetés. Sokaknak az lesz.

– Még Puskás életében kezdték a forgatást?
– Élete utolsó évét még végigforgathattuk. Ezért is jelenhettek meg olyan híradások, hogy bemutatjuk a nyolcvanadik születésnapján. Mi is azt hittük, hogy elkészülünk vele. Közben meghalt, s ekkor azt terveztük, hogy egy teljes, pontos, mindenre kiterjedő filmet készítünk róla – már amennyire ez lehetséges. Kutattunk, vágtunk, forgattunk – így telt az elmúlt másfél év.

– Ebben az időszakban az özvegye is részt vett a munkálatokban?
– Bözsike többször is interjút adott, ami azért is érdekes, mert nem szokott ilyesmit vállalni – de megszólal Öcsi húga is. Puskás életének pontjain mindig azokat kérdeztük, akik a leghitelesebben beszélhettek – köztük volt Pelé, Fergusson, Di Stefano. Minden valós és hiteles. Megszólal a Bozsik-testvér, Cserjés, Buzánszky, Grosics, családtagok, rokonok, barátok, ismerősök.

– Az eddigi Puskás-művekben mintha a mítosz, a legenda eltakarta volna a hús-vér embert. Az ön filmjére mi a jellemző ebből a szempontból?
– Pontosan látható, hogyan építkezik a film. Lesz olyan, amikor a mítosz mítoszt szül. A filmből az derül ki, hogy Puskásról, aki a világ egyik legnagyobb futballistája volt, emberként is elmondható ugyanez. Sokfelé dolgozott játékosként, edzőként, s bárhol is járt, megtanulta annak az országnak a nyelvét, elfogadta a szokásait, az ételeit, a kultúráját – miközben megmaradt magyarnak. Ez életének az egyik legfontosabb üzenete. A másik pedig, hogy soha egyetlen politikai oldalnak, hatalmi csoportosulásnak sem parírozott vagy kedvezett. A mai magyar politikai életben is példaértékű azzal, hogy nem elválaszt, hanem összeköt.

– A temetése körüli politikai hercehurca benne lesz?
– Nem, ezt kihagytam.

– Premier?
– Március 14-én lesz az országos bemutató.