Mamutláb az üveg alatt

A kutatók szerint erőteljesen visszaszorulóban van a közösségi művelődés iránti igény, az internet és a televíziók tarolnak. Miért lenne ez másképp Szabolcsban, annak is a nyugati csücskében, a Tiszavasvári, Tiszalök, Tiszadada nevével jelzett háromszögben? – gondolhatja bárki, köztük a krónikás is.

Az első helyszínen, Tiszalökön azonban kellemes meglepetés érheti az embert. Aki három-négy éve látta utoljára a helyi művelődési házat, az nem fog hinni a szemének. Az ötvenes–hatvanas évek tipikus jeleit magán viselő épületet gyönyörűen felújították. A szürke falak, a nehéz szagokat lehelő olajos padló, a koszos ablaküvegek már a múlté. Most kifejezetten vidámságot áraszt a korábban lehangoló ház, ami talán annak is köszönhető, hogy hétköznap délelőtt is pezseg benne az éle A főbejárat előtt kisebb csapat iskolás gyermek toporog, azon tanakodnak épp, hogy rá merjenek-e lépni a frissen leragasztott csempékre, a nagyterem színpadán pedig négyen is sürgölődnek, mindannyian a művelődési központ alkalmazottai. Lelkesen sorolják, mi minden történik a házban.

– A nagyteremben színi előadások, komolyzenei koncertek, bálok, a kisebbekben pedig mindenféle klubfoglalkozások vannak – mondja Lakatosné Molnár Éva. A legszívesebben a színházi előadásokról beszél, ami egyáltalán nem véletlen. Mámor néven ugyanis egy ma már országos hírű színjátszó kör működik a városban, aminek ő is régóta tagja. Amatőr társulatról van szó természetesen, de a különféle országos versenyekről hazahozott díjak azt mutatják, a játékuk korántsem amatőr színvonalú. Tavaly Békeffy István Janika című darabját adták elő, az idei bemutatóról még nem döntöttek. Mindenképpen olyan darabot választanak majd, ami nézőbarát, és ami nem túlságosan kellék- és jelmezigényes, hiszen a pénz kevés. Nemrég azonban a ház tánckörével közösen négyszázezer forintot nyertek egy pályázaton.

A két csapatot is mozgató modern tánccsoport vezetője, Borsos Kinga is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Az egri tanárképző főiskolán művelődésszervezőként diplomázott lány amúgy épp a tánctudásának köszönheti az állását. Miután már évek óta táncol, nem volt kétséges, hogy őt választották a ház vezetői, amikor lehetőségük nyílt egy új munkatárs felvételére.

A szomszéd város, Tiszavasvári múzeumát főleg a magyar egészségügy története iránt érdeklődők keresik fel előszeretettel. Egy hangulatos parókián berendezkedett múzeum a hazai gyógyszergyártás egyik legnagyobb alakjának, Kabay János munkásságának szenteli a legnagyobb teret, de a környék honfoglalás kori leleteit is bemutatja.

Az itteni Tisza-könyökben járva nem hagyhatjuk ki Tiszadadát, ami a környék messze leggazdagabb történeti és képzőművészeti gyűjteményével büszkélkedhet. A helytörténeti gyűjtemény csaknem ötezer tárgyat őriz, köztük például Holló László nyolcvan rajzát és festményét. A híres festőművész vagy harminc éven át minden nyarát e faluban töltötte, alkotásainak nagy része is Dadához kötődik.

De látni őstulokállkapcsot és méteres mamutcsontot is. Mindkettőt egy helyi halász emelte ki a Tiszából, és a világ legtermészetesebb módján ajándékozta a gyűjteménynek, melynek vezetője, létrehozója a helybéli Kovács Géza. Az itt őrzött tárgyak háromnegyede tulajdonképpen az övé. A patkószegtől a csikóbőrös kulacsokig ő szedett össze majdnem mindent, de hát ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget.

 – A mienk – mondja mosolyogva, s kinyitja előttünk az ajtót, hogy megtekintsük A dadai legelők napszámosai című időszakos kiállításukat. A tárlatot az eredeti elképzelések szerint hamarosan le kellene bontani, de olyan nagy iránta az érdeklődés, hogy inkább meghosszabbítanák. Megvárják vele a spanyol turistákat, akik pár éve felfedezték ezt a tájat, s azóta visszajárnak.

Rájuk lehet számítani...