Étek – ital

Bizonyára legtöbb olvasónk jól ismeri a közmondást is: Étel, ital, álom, szükséges e három. De nem is csupán az étel és az ital tartalmi összefüggései kapcsolják szorosan össze ezt a két szót, hanem bizonyos fokú formai, rendszerbeli hasonlóságai is. Mindkettő ősi, finnugor tövű szavunk, megfelelőik megtalálhatók több rokon nyelvben is. Emellett mind az eszik, mind az iszik egy sajátos csoportba, az sz-szel bővülő v-tövű igék alaktani rendszerébe tartozik, ugyanabba, amelyikbe a tesz, lesz, vesz stb. is.
Természetesen vannak párhuzamos alakjaik is. Ahogy szinte rímel egymásra a címül írt étel és ital, úgy bőven vannak egyéb hasonló származékaik is: etet – itat, eszeget – iszogat, eddegél – iddogál, ehetetlen – ihatatlan stb. Azt azonban nem várhatjuk el e két szócsaládtól, hogy tagjaik mindenben egyformán viselkedjenek.
Azért szólok erről, mert egy levélírónk, akinek nevét kérésére nem írom le, szinte szemrehányólag kérdezte meg, hogy az étvágy mellett miért nincs itvágy szavunk is az inni kívánás, a szomjúság jelölésére.
Hogy miért? A nyelv örökösen változó, élő szervezet. Szabályszerűségeit a nyelvészek kutatják is, de szókincsének elemei különféle egyedi, alaki vagy jelentésbeli módosulások következtében korántsem valamilyen szigorú, megszabott törvény szerint változnak. Ennek szemléltetésére a most vizsgált két szócsalád igen jó példa. A régi nyelvben használatos volt az étlen-itlan határozószó. A XVI. századi Debreceni-kódexben ezt olvashatjuk: „A gonosz fejedelöm szent Dorottyát tömlöcbe vetteté, s kilenc napig étlen-itlan ott tartatá.” Ma még sincs étlen-itlan szavunk, egyszerűen azért, mert a hasonló jelentésű étlen-szomjan a nyelvhasználat során kiszorította. Van továbbá számos ét- kezdetű öszszetett szavunk, mivel a XIX. század nyelvújítói a nyelvjárásokban megőrződött, ’evés’ jelentésű ét elemből számos ma is meglevő összetételt alkottak: étkészlet, étlap, étrend stb. De az iszik, ital szó családjának is vannak efféle „többlet”-szavai! Például az itóka vagy a ’nem teljesen józan’ jelentésű, a korábbi itas-ból alakult ittas melléknév.
S hogy miért nincs itvágy az étvágy mellett? Mert a régi nyelvi, ’ivás’ jelentésű it szót az ét-nél kevésbé őrizték meg a nyelvjárások. Így a nyelvújítók nem figyeltek fel rá, s ezért nem alkottak itlap-, itrend-féle szavakat. Ám az is csupán a véletlennek köszönhető, hogy az enni kívánás kifejezésére alkotott étkedv, étkívánás stb. mellett végül is ez a Fáy András által ajánlott szó győzött: étvágy.