Miért siklott ki a Kasztner-vonat?

Mózes óta senki nem mentett annyi zsidót, mint ő, mondják róla. Mások szerint eladta a lelkét a sátánnak és kijárt neki a merénylő golyója. A Magyar Televízió kettes csatornája mától, április 11-től egymást követő szombatokon (18-án és 25-én) vetíti Radó Gyula A Kasztner-vonat című, három részes dokumentumfilmjét, amely ezekre a kérdésekre is válaszol.

KultúraCsontos Tibor2009. 04. 11. szombat2009. 04. 11.
Miért siklott ki a Kasztner-vonat?

Az 1944-ben zsidókat mentő Kasztner Rezsőről máig dúlnak a viták. Nevezték már a zsidómentő német gyáriparos után második Oskar Schindlernek, együtt emlegették az olasz kereskedővel, Giorgio Perlascával, aki magát spanyol konzulnak kiadva juttatott ki a pokolból budapesti zsidókat, s az ugyanezt felvállaló svéd diplomatára utalva hívták a magyar Raoul Wallenbergnek is. Mások szerint viszont Kasztner Rezső, az erdélyi származású, hat nyelven beszélő, karizmatikus ügyvéd, aki 1944 nyarán több mint ezerhatszáz zsidót menekített ki Magyarországról Svájcba, gátlástalan nyerészkedő volt, aki emberek életével üzletelt. Megítélésével kapcsolatban nem nyugszanak a kedélyek, s a hatvanöt évvel ezelőtti események ma is élő részesei úgy vélik, hogy Káin bélyegét viselik homlokukon, mondván, így kellett megmenekülniük a halál torkából. De hát mit is jelent ez az „így”?

Gazdagoknak tizenötezer dollár
1944 júniusának végén 1684 gazdag vagy prominens magyar és lengyel zsidó, családtagjaik és cionista fiatalok töltötték még azt a vonatot, amely Adolf Eichmann, az SS zsidó ügyekért felelős tisztje és Kasztner Rezső, a Budapesti Mentőbizottság alelnöke közötti alku eredményeként elindulhatott Svájcba. Az őket szállító szerelvényt nevezték később Kasztner-vonatnak. A mentőakció megítélése azonban nem egyértelmű, egyesek hősnek, mások árulónak tartják, sőt olyan vélemények is vannak, melyek szerint Kasztner önkényesen válogatott és pénzt kért a helyekért.

Egy dolog biztos: 1684-en neki köszönhetik a megmenekülésüket. Karsai László történész szerint Kasztner csak rossz megoldások közül választhatott: ha ugyanis nem tudta volna elindíttatni ezt a vonatot, valamennyi utasjelölt a Bergen-Belsen-i táborban vagy másutt lelte volna halálát. A Budapesti Mentőbizottság elnökhelyetteseként sok szlovák és lengyel zsidó menekülését segítette Magyarországra, ezért lehettek az utóbbiak is a Kasztner-vonaton.

Magyarország német megszállása után Kasztner igyekezett Eichmannhoz kapcsolatokat keresni, mivel a szövetségesek nem kívánták segíteni mentő tevékenységét. Eichmann hozzájárult: ha ezer dollárt fizetnek utasonként, kienged egy szerelvényt. Kasztnerék a gazdagabbaktól öt-tízezer dollárt kértek, hogy cionista fiatalok is felszállhassanak a vonatra. Meggyőződéses cionistaként ugyanis úgy vélte, hogy a majdani zsidó államnak szüksége lesz erős, fiatal túlélőkre. Így aki nem volt megfelelően gazdag vagy prominens, az nem kapott helyet a kiválasztottak szerelvényének is nevezett Kasztner-vonaton, melynek utasait Debrecenben, Kolozsváron és Szegeden válogatták ki. Noé bárkájának is nevezték a vonatot, mivel volt rajta gazdag, szegény, neves személyiség, ortodox vallási vezető és sok ismeretlen. Nem kevesen voltak viszont, akik, bár felszállhattak volna a vonatra, maradtak, mert nem hitték el a németeknek, hogy a szerelvény végállomása a semleges Svájcban lesz.

Átverés volt-e a vonathistória?
Radó Gyula rendező felidézi: Bubryák István producerrel 1994-ben kezdett foglalkozni a történettel, amikor a szegedi deportálások évfordulóján az ünnepség egyik résztvevője először beszélt a Kasztner-vonatról. Forgattak Magyarországon, Izraelben, s a filmjében megszólalók, köztük a vonat egykori utasai, ellenkező előjellel nyilatkoznak Kasztner Rezsőről. Egyikük szerint ez az egész vonathistória nagy átverés volt, arra szolgált a németeknek, hogy nyugalomban, káosz nélkül folytathassák a magyarországi zsidók deportálását és eltitkolhassák, mi is vár valójában a koncentrációs táborokban a zsidókra. Úgy fogalmazott: ez volt az ára az 1684 életnek, később azonban nem járult hozzá, hogy véleménye benne maradjon a Kasztner-vonat televíziós változatában.

Egyesek szerint Kasztner Rezső hős volt, hiszen életeket mentett, s merészség kellett az Eichmannal való tárgyalásokhoz is. Mások árulónak tartják, s azzal, hogy a „vért áruért” akcióban a nácikkal egyezkedett, eladta a lelkét a Sátánnak. Szerepel a filmben Kasztner Zsuzsa is, aki büszke arra, hogy édesapja sok-sok életet megmentett.

Anna Porter, magyar származású kanadai írónő 2007-ben, Torontóban megjelent: A Kasztner-vonat – A holokauszt ismeretlen hősének, Kasztner Rezsőnek igaz története című könyvében megadta a saját válaszát a „hős vagy áruló?” kérdésre. Az írónő a kanadai iparmágnástól, Peter Munktól hallott először Kasztner Rezsőről, Munk ugyanis gyermekként a vonat utasa volt. Anna Porter leírja, hogy Kasztner fizetett az együttműködésért, ám azt is tényként közli, hogy a vonat utasain kívül Kasztner még húszezer zsidót mentett meg a vészterhes napokban.

Az első politikai gyilkosság Izraelben
A Kasztner-sztori az amerikai Gaylen Ross érdeklődését is felkeltette, aki hét évig forgatta dokumentumfilmjét arról az emberről, akit máig azzal vádolnak, hogy az ördöggel cimborált. A filmet a márciusi Titanic Fesztiválon mutatták be, a premieren a rendezőn kívül megjelent Kasztner Zsuzsa is, aki mindmáig igyekszik elismertetni édesapja tetteit. Radó Gyula filmjének egyik megszólalója szerint Kasztner Rezső ott rontott el mindent, hogy a nürnbergi perben Eichmann közvetlen munkatársai mellett tanúskodott, mondván, akkor ők segítettek neki, most ő segít nekik.

Kasztner a háború után Izraelben telepedett le. Minisztériumi sajtófőnökként, rádiósként és újságíróként dolgozott. Később nemkívánatos személy és bűnbak lett választott hazájában, miután megjelent egy, a múltját feltáró pamflet, amelynek írója azzal vádolta, hogy együttműködött a németekkel. Ekkor az ellátási minisztérium szóvivője volt, s hivatali főnökének utasítására pert indított a pamflet írója ellen. A per vége előtt azonban, 1957 márciusában a háza előtt orgyilkos lőtt rá, s a merénylet halálosnak bizonyult. Ez volt a zsidó állam első politikai gyilkossága. Halála után kerülhetett csak sor a másodfokú tárgyalásra, melyen rehabilitálták.

– Kasztner Rezsőnek kétféle megítélése van Izraelben és szerte a világon: jogi és erkölcsi – magyarázza dr. Haraszti György történész. – Jogilag teljes győzelmet aratott, de erkölcsileg vitatják a tevékenységét: egyesek elismerik, mások kétségbe vonják, hogy ily mértékben segített az embertársain. Azzal vádolták, hogy Istent játszott, s pénzért, ideológiáért mentett. S bár utólag bebizonyosodott, hogy nem ő állította össze a vonat utasainak listáját, megítélése is egyre pozitívabb, mégis vannak antikasztneristák, akik szerint tényleg eladta a lelkét az ördögnek.

Izraelben azóta Kasztner Rezsőről szóló színdarabot is bemutattak, könyvek jelentek meg róla, s mindegyik kedvező képet fest arról, akire az időközben elhunyt Tommy Lapid, a későbbi izraeli igazságügyi miniszter a Radó-filmben úgy emlékszik, mint a második világháború legnagyobb zsidómentőjére.

A Kasztner-vonat, m2, április 11, 18, 25.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek