Cseh Tamás dal nélkül marad?

Mintha üzenete lenne a címnek: A DAL nélkül… Különösen úgy, hogy tudjuk, Cseh Tamás, a dalok tulajdonosa súlyos beteg. Pedig nagyon boldog, hogy hajdani zenésztársai, a régen volt alkalmi csapat, az Ad Libitum együttes tagjai meglepték egy már feledésbe merült hangfelvétellel, melyet 1973-ban rögzítettek a Huszonötödik Színházban, ahol Cseh Tamás énekelte dalait, s ahonnan lényegében elindult a zenei pályán.

A hangfelvételt Kecskeméti Gábor készítette és őrizte meg, aki fuvolistaként a zenekarban is közreműködött. A zsúfolásig megtelt színházteremben főleg egyetemistákból állt a közönség, akik teljes odaadással hallgatták a félszeg, hunyorgó gitáros-énekest, és itták magukba a dalokat, a sorok között bujkáló, kódolt üzeneteket. Többen kismagnóval a kezükben ültek, s felvették a műsort. Ezt látva Kecskeméti Gábor is elhatározta, hogy rögzíti az estet Tesla B43-as orsós magnetofonján. Legalább legyen egy kedves emlékük… Az szóba sem került, hogy hanglemezt adjanak ki belőle. Ennek gondolata csak harminchat év múltán merült fel, amikor nemrég Cseh Tamás megkapta ajándékba a régi felvételt.

Mivel az gitáros-énekes legtöbb lemeze a Hungarotonnál jelent meg – szám szerint tizenhárom, és őszre várható a tizennegyedik, ami egy meglepetésalbum lesz –, egyértelmű volt, hogy nekik ajánlják fel A DAL nélkül… előadóest kiadását. Tulajdonképpen sokat nem „retusáltak” rajta, csupán a zavaró éles hangokat tompították kicsit és kiszűrték a zajokat.

A dalok szövegét Bereményi Géza írta, közülük nem egy későbbi lemezeiken szerepelt, mint például Az ócska cipő, A rubinpiros tangó, az Arthur Rimbaud elutazik és a Lee van Cleef. S néhány kultikus szám is, köztük a Ha Koncz Zsuzsával járhatnék egyszer. A valamikori rajztanár, Cseh Tamás indulásának lehetünk tanúi, aki akkor már Bereményi Gézával barátkozott, s kettejük kapcsolatából mára egy nem mindennapi életmű kerekedett. A zenészek Bereményit „felsőbb tudatként” kezelték, nem is mindig értették a szövegeit, de beletörődtek, hogy van egy „felettesük”.

Az Ad Libitum zenekarban a már említett Kecskeméti Gáboron kívül Márta István és Novák János is játszott, mindketten tartalmas színházi és zenei pályát futottak be. Novák János baráti körében találkozott Cseh Tamás Másik Jánossal0, akivel nem sokkal később megírták a Levél nővéremnek című lemezt. Ezt az időszakot Novák külföldön élte meg, mivel egy ösztöndíjjal Németországban időzött, s amikor hazajött, már mindenki a saját útját járta, így az Ad Libitumnak is vége lett. Egyébként is csak „alkalmi” zenekar volt, Cseh Tamás kíséretére szövetkeztek. Játszottak, mert játszótársak kellettek…

Márta István életrajzában sem szerepel a legendás zenekar. Nem azért, mintha nem vállalná a múltat. Sőt: nagyon is szívesen emlékezik az útkereső korszakokra, mert sokat tanultak egymástól. Egy Fiat 500-assal közlekedtek, a négytagú zenekaron kívül a hangszereiket is „bepréselték” a kicsi kocsiba: gitárokat, mandolinokat, citerát, csellót, babazongorát. Nem is értik, hogyan fért el minden. Visszagondolva az egykori időkre, annak atmoszférája ma is magával ragadja a művészeket.

Megjelent tehát A DAL nélkül… De mi azt szeretnénk leginkább, ha Cseh Tamás nem maradna újabb dal nélkül. Jó lenne, ha elővenné a gitárját… És énekelne… Új dalokat írna… Az lenne igazán a meglepetés-ajándék. Neki és nekünk is...