Ma van az internet világnapja

Nehéz a hidegháború érdemeit elismerni, de ha volt haszna a két világhatalom - a Szovjetunió és az Egyesült Államok - egymásnak feszülésének, az internet megszületése kétségkívül közé tartozik.

A XXI. század egyik meghatározó találmánya ugyanis - oly sok huszadik századi vívmányhoz hasonlóan - a hadiipar bölcsőjéből nőtte ki magát. A hatvanas években komoly fejtörést okozott az amerikaiaknak, hogy egy - az irányító központot sújtó - esetleges szovjet légitámadás megbéníthatja az amerikai hadi gépezet kommunikációs hálózatát, sígy képtelenné válnának gyors válaszcsapást mérni a támadóra. Ezért dolgozni kezdtek egy olyan megoldáson, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy központ megsemmisülése esetén a más helyen lévő számítógépek átvehessék a feladatot. A kidolgozott módszer lényege az volt, hogy nem egy központi számítógépen, hanem számítógépek sokaságán tárolják az adatokat, amelyek különböző kapcsolatok útján jutnak el a célszámítógépig. Így született meg az összekapcsolt számítógépes hálózat (Integrated Network), vagyis az internet. A világsikerhez persze még számtalan fejlesztés és technikai vívmány szükségeltetett, de a premier kétség kívül 1969.október 25-én az ARPANET debütálása volt.

A hatvanas évekbeli megjelenését követően azonnal hódító útjára indult az új találmány, s ma már szinte elképzelhetetlen az élet nélküle. A világháló az egyik legfőbb információforrássá avanzsált, a kommunikáció, a kapcsolattartás, a munka kihagyhatatlan közegévé, a szórakozás, sőt akár a párkeresés eszközévé lett. Az internet e szembetűnő térhódítása a jövőkutatóknak is feltűnt, s megkezdődött a víziógyártás arról, milyen is lesz az élet az internet szülte új korban?

A kutatók szerint míg az ipari társadalom legfőbb vívmánya az emberi fizikai munka helyettesítése volt, az információs társadalom fő célkitűzése a szellemi munka helyettesítése. A számítógépek segítenek megtöbbszörözni agyi kapacitásunkat, ami az információs termelőerő gyors növekedését, az emberiség tudásanyagának megsokszorozódását hozza. A tudás a gazdagság és hatalom fő forrásává válik, vagyis valamely ország gazdaságának teljesítőképességét már nem elsősorban a felhasználható földterület nagysága, a nyersanyagok bősége vagy a népesség száma fogja meghatározni, hanem a lakosság képzettsége és tudása.

Míg az ipari társadalom jellemző tendenciája a tömegesítés volt - például tömegtermelés, tömegkommunikáció, tömegoktatás -. az új kor nagyobb teret ad az egyéniségnek. A nagy csatornák helyét a jövőben átveszik a kisebb közönségréteget megcélzó, speciális érdeklődésű „kicsik”. (Amerikában már most 5oo különböző tévécsatorna van.) A tömegtermelést végző óriáscégek helyett a kis piaci rést megcélzó, speciális igényeket kielégítő vállalatok sokasága válik jellemzővé. A számítógéppel irányított termelés lehetővé teszi a kis sorozatok, az egyedi darabok legyártását. S míg régen a gyerekek egyforma „klotgatyában” rúgták a bőrt az utcán, ma már a fiatalok gyakran az általuk tervezett, egyedi pólóban róják az utcákat.

Az új kommunikációs technikák rugalmasabb időfelfogást és új munkamegosztási módokat tesznek lehetővé. A legtöbb munka otthonról is elvégezhetővé válik. A kutatók szerint az is valószínű, hogy az otthon, egymás mellett dolgozó anyuka és apuka szükség esetén besegítenek majd egymásnak, megosztják a feladatokat - vagyis a család újra termelő egységgé válhat. Régen, amikor a család még közösen művelte a földet (tehát termelő egység volt), a párválasztásban a munkaképesség is szerepet játszott. Nem véletlenül voltak népszerűbbek a „faros menyecskék”: az erősebb testalkat azt is jelentette, hogy az asszonyka bírni fogja a kemény fizikai munkát. Ha a család a jövőben visszakapja termelő funkcióját, könnyen lehet, hogy a párválasztásnál a leendő partner tudása, sokoldalúsága, probléma-megoldó készsége, kreativitása a mainál hangsúlyosabb szerepet kap.

Egyelőre még csak találgatni tudunk, hogy majd néhány évtized múlva mit ünneplünk még az internet világnapján. De az szinte bizonyos, hogy az eljövendő világ sok tekintetben más lesz, mint a korábban megszokott. Tessék ötletelni!