Pediglen

Nem tudok ilyen magyarázatról, s szótáraink sem igazítanak el ebben. Azt azonban nagy bizonyossággal állíthatom, hogy pedig kötőszavunk -len végződése nyomatékosító elem, amely a régi, több száz évvel ezelőtti nyelvhasználatban sokkal gyakoribb volt, mint manapság. A pedig olyan kötőszavunk, amelynek a nyelvjárásokban számos egyéb alakváltozata is él, pl. peding, pegyig, penig, pegy, peg, pég stb., s közülük szép számmal találunk -len végződésűeket is, mint peiglen, penyiglen, peniglen, sőt pediglendig, pedétiglen stb. A régi nyelvben főleg az -ig ragos szavakhoz kapcsolódott nagyon gyakran és nagyon szívesen a -len nyomósító forma. Ennek szemléltetésére álljon itt Bornemisza Péter Prédikációk egész esztendőre című, 1584-ben megjelent művéből egy olyan mondat, amelyben egyszerre két példa is megerősíti az általam mondottakat. (A mondat helyesírását a megértés könnyítése végett a mai írásmódhoz közelítem.) „Semmiképpen ki nem mégy onnan, míglen az utolsó fillériglen meg nem fizetsz.”

Ugye, érdekes? Míglen és fillériglen! Évszázadokkal ezelőtt egészen természetesnek számítottak ezek a nyomatékosító végződéssel ellátott formák. Ám a nyelvszokás változik. Sok korábban gyakori alak kihullik beszédünkből, és újabbaknak adja át a helyét. A kihullás azonban hosszú, akár évszázadokon át tartó folyamat, s ennek szemléltetésére éppen nagyon is alkalmas pediglen szavunk, azaz a pedig-nek ez a változata. Ez még nem avult el, csupán régiessé vált, de azért ma is használható. Még újabb szótáraink is közlik.

Elárulhatom: még jó néhány más ide illő, mai szótárainkban is szereplő példánk van. Olyan szó, szóalak, mint másod-, harmad- vagy akár hetedíziglen; holtomiglan, holtodiglan; életfogytiglan (ez ma is hivatalos használatú szónak számít), illetve élethossziglan. És sorolhatnám ezek társait még hosszú ideiglen, de ez az utóbbi példa, az ideiglen már csakugyan végleg kiavult a nyelvből. Csupán ez a továbbképzett változata maradt meg: ideiglenes.