Iskola a híd alatt

A fenti mondatot a Külvárosi Tankör Középiskola vékonyka bemutatkozó füzetében. Egyebek között ők foglalkoznak azokkal a kamaszokkal, akik nem találják a helyüket, kirekesztettnek érzik magukat – egyszerűen csak azért, mert mások, mint a többiek.

A rendszerváltás után lehetőség adódott különböző alternatív iskolák alapítására, ahol az ilyen „más” gyerekekkel foglalkoznak képzett szakemberek. Ekkor alakult a Külvárosi Tankör Középiskola is.

A budapesti Drégelyvár utcai épületről első ránézésre csak kevesen gondolnák, hogy iskola működik benne. Falait a diákok alkotásai díszítik, az ajtókon is mindenféle rajzok, ábrák. A folyosókon – mint a hagyományos középiskolákban – tablók díszelegnek, csak kicsit kisebbek, színesebbek, jobban tükrözik a fényképeken mosolygó diákok egyéniségét. Ez nem véletlen: ők tervezték, rajzolták azokat.

Czikora Györgyi iskolavezető így vall az iskoláról: „Sokszor megkérdezik, minek kell ilyen iskola? Nincs rá szükség, hogy az adófizetők pénzén még külön tanuljanak ezek a gyerekek. Ott az állami iskola, lehet oda is járni. Csakhogy nem veszik észre, mennyire elmaradott az iskolarendszer. Hogy mennyit kellene fejleszteni. Nézzünk csak körül külföldön! Réges-régen kompetenciákat fejlesztenek, és sikeresek, például Európa legjobb iskolarendszerében, Finnországban. Mi tőlük tanulunk. Arra törekszünk, hogy minden diákunk személyre szabott oktatásban részesüljön. Mindenkire, egyenként odafigyelünk.”

Igen, talán ez hiányzik a hagyományos oktatásból. „Hogy a diák az osztályában nem tanul olyan jól, mint a többiek, még nem jelenti azt, hogy az illető buta. Lehet, hogy éppen pszichés problémái vannak, melyek akadályozzák a tanulásban. De ő csak azt látja, hogy rosszabb, mint a többiek, hogy kiközösítik, hogy tanárai már nem foglalkoznak vele annyit.” A Külvárosi Tankör más. Küldetése, hogy minden gyerekben felfedezzék az értéket, a tehetséget és ezt fejlesszék tovább.

Fontos részét képezi az iskola munkájának az önművelés, a motiválás. Hogy a diák ismerje fel valódi képességeit, tehetségét. Lehet valaki kevésbé természettudományos beállítottságú, vagy nehezebben tanulja meg a történelmi évszámokat, ugyanakkor nagyszerű szervező, kreatív képzőművész, vagy a világra és az emberekre nyitott önkéntes. Mert addig nem nyugszik az iskola stábja, a tanári kar, míg minden diák meg nem találja önmagában a jót, a tehetséget, és azt el nem kezdi fejleszteni.

Erre a célra találták ki az önkéntes tréninget, amelyen javasolt az iskola diákjainak a részvétel, de szívesen látnak külsősöket is. Az első sikerélmény után már minden könnyebben megy. Csak az az első lépés, az ne lenne... Ezért van mindenkinek párja, mentora. „Minden évben, a tanévkezdés után egy-másfél hónappal, megrendezzük a párválasztást. Itt a diákjaink választhatnak egy tanárt-párt maguknak, akivel utána együtt dolgoznak. Különleges kapcsolat lesz az övék, sok odafigyeléssel és nagy-nagy felelősséggel. A tanár jobban odafigyel erre a diákjára, ösztönzi, segíti a tanulásban, a problémák megoldásában. Nem szülő pótlékként, de mentorként. Jobban megismerik egymást, kialakul egyfajta bizalom. Mint az ókori görögöknél…” A diákok év elején szintfelmérőt írnak, ami alapján kis, maximum 10 fős csoportokba osztják őket, különböző tantárgyak szerint. „Hol van az megírva, hogy az azonos életkorú gyerekek azonos képességekkel is rendelkeznek? Lehet, hogy egy osztályban a legfiatalabb a legokosabb. A tudás, a tehetség nem korhoz kötött. Így aztán van, hogy együtt tanul tizenhat és tizenkilenc éves.” Az a jó ezekben a kisebb csoportokban, hogy nem kallódik el az ember, mindenki odafigyel mindenkire. Nem lehet elbújni a másik háta mögé. A diákok között szorosabb barátságok alakulnak ki. Megismerik és segítik egymást.

A számonkérés is másképp zajlik. Nincsenek feleltetések vagy dolgozatok, csak félévente, mint a felsőoktatásban. De ez persze nem azt jelenti, hogy évközben nem kell tanulni. Ekkor szintfelmérőkkel, különböző házi dolgozatokkal, projektmunkákkal motiválják a hallgatókat. „Mindig hangsúlyozzuk, hogy tanulni itt is kell. Azért, mert rugalmasabb a rendszerünk, mint máshol, és toleránsabbak vagyunk, még nem engedjük őket ellustulni. Igen, lehet, hogy nógatni kell, nem egyszer, nem kétszer, de célunk az, hogy rájöjjenek, tudni és tanulni jó. Nem kevesebbet tanulnak itt a diákok, csak kicsit máshogy. A hagyományos tanrend mellett két nyelvet oktatunk az iskolában, az angolt és a spanyolt, de emellett nagy hangsúlyt fektetünk az informatikaoktatásra és a természettudományos tantárgyakra is. Fontos a tehetséggondozás és a kompetenciafejlesztés.” No, meg a környezetvédelem. Mivel az intézmény ökoiskola, lényeges, hogy a diákok tisztában legyenek a környezetszennyzés következményeivel, ismerjenek olyan alapvető fogalmakat, mint például az ökológiai lábnyom.

De hogy lehet ide bekerülni? „A diákok előkészítőkön vesznek részt” – meséli Szöllősi Beáta, szociális munkás – „Először elbeszélgetünk a jelentkezővel, kicsit megismerkedünk egymással. Aztán a felvételiző részt vesz az előkészítő klubban, különböző csoportos előkészítőkön. Aztán következik a szintfelmérő tábor, és ha még akkor is mindkét fél úgy gondolja, hogy ez a megfelelő intézmény, ahol a gyerek tanulhat, belevágunk a közös munkába. Persze évközben is lehet jelentkezni, ha úgy alakulnak a dolgok, olyankor ez a folyamat rövidebb.”

Az oktatás pedig ingyenes. „Nem kérhetünk azért pénzt a diáktól, mert tanítjuk. A tanulás mindenkinek jár.” Kérdésemre, hogy akkor mégis, miből áll fenn az iskola, ki, vagy kik támogatják, keserű a válasz: „Az állami támogatásból nem tudnánk fenntartani az iskolát. Mint már mondtam, sokan úgy tartják, erre az iskolára nincs is szükség. Vannak pályázati lehetőségeink, amiket általában ki is használunk, azonban ez sokszor nagyon kevés. Csak különböző tervekért kapunk pénzt. Az azonban sok munkával, és sok idővel jár, amit persze megint csak nem fizetnek meg.” Most azonban a Periféria Alapítvány, az iskola működtetője részére gyűjt a Magyar Telekom adományvonal, így talán több az esély arra, hogy ezeknek a gyerekeknek is szebb legyen a jövőjük, és sikeres, boldog felnőttekké váljanak.